Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

a II. században és a Gaja vizét összegyűjtve fürdőt létesítettek a mai Fehér­várcsurgói Víztározó területén. 5 * Középkori források Rákhegyet és Atyát kivéve keveset szólnak a köz­ség területéiről. A török kor előtt csak a fenti két külterület helyén volt la­kott település, de a török hódoltság idején az állandó háborúk miatt ezek is elnéptelenedtek. A Bittói dombok és a Vaskapu környéke csak mint had­műveleti terület érintett a török kori eseményekben. A Wathay énekes­versben említett 1601-es török elleni győztes csata egy része a Vaskapu, Iszkaszentgyörgy és Moha közötti területen zajlott le a fenti év októberé­ben. „A Vaskapu környül tábort telepétték" — írja Wathay Ferenc. 6 Ugyanerre az eseményre vonatkozhat egy tanúvallomás 1718-ból, miszerint ,,A török világban a hajdúkat levágták a sáncokon Csurgón felül..." összegezve a különböző források idevonatkozó adatait, a Vaskapu kör­nyéke állandó harcálláspontja lehetett az egymás ellen harcoló erőknek az 1600-as évek elején. A szóbeli hagyományok szerint a törökök a rómaiak­hoz hasonlóan felfogták a vizet a Vaskapui gáttól nyugatra eső területen. Károly János szerint azzal a szándékkal, hogy a felfogott vizzel Fehér­várt elöntessék. Eltekintve a hagyományoktól: a törökök állandó jelen­léte nem kétséges a Vaskapu környékén, ezt bizonyítja az 1718-as határ­vizsgálati tanúvallomás is, mely szerint a székesfehérvári törökök a Tatár­hegy felől a Vaskapui fürdőhöz vezető országutat használták a XVII. század­ban. Ezzel a víz felfogásának célja is egyértelmű. A környék falvainak el­néptelenedését végleg az 1683. év jelentette, amikor a török sereg Csurgó mellett pestis miatt vesztegelt három hónapig. Erre az időre és eseményre vonatkozhat egy forrás megjegyzése, miszerint a Vaskapu hegy halmai a török pasák sátorhelyei voltak. 7 * Kincses és Bittó birtoklástörténete Iszkaszentgyörgy faluhoz kapcsoló­dik. 1650-ben III. Ferdinánd a fejér megyei Moha és Szentgyörgy falvakat, Guth és Atya pusztákat Amadé Jánosnak adományozta. 8 Ez időtől névlegesen, a török kor végétől pedig már a birtokból hasznot is húzva az Amadék voltak gazdái 1800-ig Iszkaszentgyörgy és kör­nyékének. Amadé László után Eszterházy Gábor kezén volt a birtok az 1750-es és 1760-as években. 1800-tól 1869-ig a Bajzáthok, majd az utóbbi évtől a Pappenheimek birtokosai a területnek. Az 1700-as évek elején a környék egykori települései csaknem lakatlanok. Iszkaszentgyörgy észak­nyugati határában erdők és legelők voltak túlsúlyban. Somosmái és a Vaskapu közötti terület a Szentgyörgyhöz tartozó Guthi és az Atyai pusz­ták néven szerepelt a XVIII. században. A két pusztát a későbbi Atya major felől induló és Kincses hegy felé haladó határvonal választotta el a XVIII. század közepéig. Ehhez igazodott később a Guttamásit Iszkaszentgyörgytől elválasztó községhatár a XVIII. század második felétől. Ez a határvonal aztán sok probléma forrása lett az 1800-as és az 1900-as években, mert az időközben benépesült Kincses és Bittó szőlőhegyeket kettévágta. Még az 1940-es években is bajok származtak abból, hogy az előző két település egy része Iszkaszentgyörgy, másik része Guttamási falu községhatárába esett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom