Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

egysejtű meszesházú élőlényeinek megkövesedett maradványai, melyek tömegével találhatók Felső-Kincses település szántóföldjein. A kis köveket Szent László pénzének hitte és nevezte a nép egykor. A hagyomány történetet is fűz ezekhez. Egyik szerint a környék ura a tatárok (vagy törökök) elől menekülve elszórta pénzét, és ez a rabló tatár kezében kővé vált. Másik szerint Szentgyörgy valamelyik földesura Űr napján arattatta a lencsét jobbágyaival, és ez a lencse lett kővé.

1 Egy feljegyzés a bittói kőfejtőben 1836-ban felszínre került aranyleletekre vezeti vissza a Kincses név eredetét. Itt kell megjegyezni azt, hogy az egykori szőlőhegyet már XVIII. századi gazdasági iratok Kincsesnek nevezik. A helynévelőfordulásai; 1757-ben és 1786-ban Kintses hegy, 1822ben és 1864-ben Kintses promontórium, 1879-ben Kincses hegy, 1883-ban Alt Kincses. Az eredeti település, miután a község Bittó helyén kiépült, a Felső-Kincses nevet kapta.

2 Bittó, Kincsesbánya másik őstelepülése, a mai község helyén feküdt egykor. Nevét az ugyanitt elterülő Bittó hegytől nyerte. A terület korábbi neve Táborállás és Táborhegy volt a XVIII. században. Bittó hegy levéltári forrás szerint egy Sárosfalvi Bittó személytől nyerte elnevezését, ennek kilétét és a környékhez kapcsolódását nem sikerült tisztázni. A hagyományok egy bitófával hozzák kapcsolatba a helynév eredetét. Ezek szerint Bittó hegyen embereket végeztek ki valaha, és e helyre kegyeletül egy fakeresztet, majd egy haranglábat is állítottak a XIX. században. Ezek valóban álltak Bittó hegyen az 1950-es évek elejéig. A harangon, amely ma Iszkaszentgyörgyön található, a következő felirat látható: „Az Pittói szőlőhegyre Johann Goss mich in Stuhlweissenburg .1830" Táborállás és Táborhegy nevek eredete a török kor 1601. és 1602. évi eseményeire vezethető vissza. „Régente ez Táborhegynek neveztetett, mert ezen hegyről pusztíttatott el a Vaskapui erősség" — írja egy forrás 1718-ban. Lehetséges, hogy a törökök ideiglenes táborhelyéül szolgálhattak a Bittói dombok a Székesfehérvár elleni 1602. évi hadműveletek előtt. A helynév előfordulásai: 1718-ban Táborhegy, 1772-ben Táborállás és Bittó, 1822-ben Bittó promontórium, 1879-ben Bittó hegy, 1869-ben öregBittó és Kis-Bittó. Rákhegy és Atya nevének változatairól esik még szó a jegyzet további részében.

3 A mai település helynévjegyzékében a következő helynevek szerepelnek: Ady E. út, Árnyas köz, Árpád út, Erdészház, Erdősor út, Erdőalja köz, Gagarin utca, Iskola utca, József A. utca, Kertalja utca, Kincsesi utca, Kossuth L. út, Mező I. út, November 7. tér, Petőfi S. út, Pincesor, Rákóczi út, Rigóköz, Ságvári E. út, Sólyom domb, Somogyi dűlő, Somosmáli út, Tatárhegy és Vaskapu utca. Az 1966 óta érvényben lévő utcák, közök és terek nevein kívül jóval több azoknak a történelmileg kialakult helyneveknek a száma, amelyek a község mai határával kapcsolatossak. Ezek különböző időkben a gyakori határrendezések miatt más és más falvak határának különböző területeit vagy építményeit jelölték. Ezek felsorolása a következő: Égett major (1876), Ménes major (1908), Égett puszta (1927), Tutyi major, illetve Csikáistálló (1940), Gubacs malom (1864), Kalló malom (1772), Gatter malom (1950), Téglaház (1882), Jágerház (1950), Vaskapu (1601-től különböző forrásokban szerepel, mint hegyet, gátat és malmot jelentő név), Zugó (1950), Büdös ér (1950), Forrófő (1836), Felforró (1927), Kinder forrás (1950), Kiskút (1856),