Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

ülnek. Az iskolai felszerelést a szülők vásárolták, ők gondoskodnak a fűtésről, a tanszerekről, a könyvekről. A tanító képesítését a tanügyi hatóság megfelelőnek értékelte. A közbirtokosság a tanítónak 2 telek földet adott; réttel, káposztafölddel, kenderfölddel együtt. A tanító a vallástant, a földrajzot, a számtant, az írást magyar nyelven oktatta.

79 Természeti katasztrófa gyakori a községben, illetve annak határában. 1844. június 28-án délután 3 és 5 óra között a helység határát orkánszerű szélvész és jégeső elpusztította. A leírás szerint a vihar a földön lévő tárgyakat is elpusztította, az ég egészen besötétedett, a határban dolgozó emberek is megsérültek. A víz a váli völgy egész szélességében folyt, azt szinte víztengerré változtatta, több házat megrongált, ablakaikat össze; zúzta, a vakolatot valamennyiről leverte, a madarak reptükben hulltak le, az érésben lévő gabona elveszett.

80 Az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc eseményei elérték a községet, a lakosságot lelkesedéssel töltötte el a szabadságeszme, a jobbágyi kötöttségektől való szabadulás. Baranyai Antal, Cseke István, Gál Mihály és a magyar szabóné férje rebellis emberekként voltak nyilvántartva a faluban. A nemesi családülésben is foglalkoztak e személyek magatartásával, és elrendelték, hogy puskáikat el kell venni tőlük.

81 Az áprilisi napokban rendzavarástól tartott a hatóság. A faluban lakó szolgabíró, Győri András ennek meggátlására megtette az előkészületeket.

82 A község a katonaság felszerelésére adót fizetett. A nemesi családülés az önkéntesek felszerelésére segélyt adott a falusi bírónak, később 94 forint hadiadót befizettek erre a célra.

83 1848 áprilisában a falu lakói közül hárman lettek a megyei bizottmány tagjai: Takáts Sándor közbirtokos, Mezey József jegyző és a falu bírája.

84 Mezey József a váli nemzetőri kerület parancsnoka volt. Ebbe a kerületbe tartozott Kajászószentpéter is. 1848 szeptember második felétől a falun keresztül katonai szállítmányok vonultak a fővárosból a drávai védelemhez. Szeptember 19-én a budai őrsereg pihent meg Szentpéteren, akiknek 100 részlet kenyeret adtak a falu lakói. Szeptember 23-án a kecskeméti mozgó önkéntes nemzetőrségnek 257 részlet kenyeret szolgáltattak ki. A kecskeméti csapat 257 főből állt, akiket 10" előfogat szállított át Nadapra.

85 Ismert néhány helybeli 48-as honvéd neve is. Kun nevű nemes úr, Jumi zsidó, Kovács Ignác takács, Kamocsa József szolgalegény, Buesi János. Jumi zsidóról úgy tudták, hogy a gyalogságnál szolgált, de háború után visszatért, és házaló kereskedéssel kereste a megélhetést. Kovács Ignácról azt tartotta a hagyomány, hogy nagy erejű, magas növésű ember volt aki egy császári gyalogezredből állt át a honvédekhez. Ott volt már a pákozdi csatában, ahol lábát meglőtték. Jumi zsidóval együtt szolgáltak, aki egyszer megjegyezte előtte, hogy „ott sem voltál Pákozdnál''. Kovács erre haragra gerjedt, és elment Nadapra; ott megkereste a falusi bírót, aki ott volt Pákozdnál, és pecsétes iratot hozott tőle, amivel bizonyította pákozdi szereplését. Kovács Ignác 1809-ben született és 1877-ben halt meg. Kamocsa József helyben szolgált egy telkes gazdánál. A honvédtoborzás alkalmával előbb szülei házáig elment, ahol a kiskapun át bedobta szűrét az udvarba, és a verbunkos katonák közé állt. Kamocsa József a szabadságharcban elesett. Bucsi János a huszároknál