Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

deket évente felosztották a birtokosok egymás közt. Ezt nyilasosztásnak nevezték. 1816. október 5-én rögzítik, hogy az első nyíl Andrássy úré, a második a Kutas családé, a harmadik a Hollósy családé, a negyedik a László, az ötödik a Szentpétery, a hatodik a Jankó, a hetedik a Borsányi családé. A hét nyilat a határ nyugati részében osztotta ki a nemesség a maga körében; míg a jobbágyoknak a határ keleti részét engedte át a következő évre művelésre. Még ez év november l-jén megtiltották a Répa dűlő elvetését a mostani birtokosoknak, mivel az másoknak jutott a nyílosztás során.

65 A nemesi famíliák birtokrészét 1816-ban mérték ki. Március 7-én tartott nemesi família közigyűlésén Andrássy Ignác ígéretet tett arra, hogy a községbe érkező földmérőket ingyen tartja. A határrendezés mintegy 25—30 napot vett igénybe. Ezen a közgyűlésen elvben kimondták, hogy a nemesi családok a határ melyik részén kapják meg birtokrészüket. Andrássy Ignác a kajászósizentpéteri határ alsó részét, a szentiváni puszta melletti földeket; a Hollósy család a határ felső részén, a váli határ felé eső részeken; a Jankó család a középrészeket kívánta magának kiméretni. Az osztály végrehajtása után új utakat nyitottak a határban. Az Andrássy féle fundus mellett a Tófenéki rétekhez, a szőlők mellett napkeleti irányból 6 öl széles utat alakítottak ki a váli határ felé, és alul is egészen Szentivánpusztáig.

66 Ezzel szabaddá vált a szekerezés és marhahajtás a nemesi fundusok mellett. A nemesi közbirtokosság által végrehajtott osztály után a faluban úriszéket tartottak. Az úriszék feladata volt, hogy jobbágyok és a közbirtokosok az új osztály végrehajtását egyeztessék, illetve a jobbágysággal elfogadtassák. Az úriszékre érkező vármegyei tisztviselők a nemesi családoknál szálltak meg, és az úriszék ideje alatt náluk vendégeskedtek. Az úriszék elnöke és ülnökei Andrássy Ignácnál, a vármegyei jegyző a Peötz családnál, a vármegyei ügyész a família inspektoránál, a földmérő pedig Jankó József házánál volt megszállva.

67 A László, a Nagy, a Borsányi famíliák a családülésben felszólaltak, és szerintük az arányos osztály alkalmával őket kár érte. A testület a felszólalásokat megértően fogadta, és kielégítette őket megfelelő földrészekkel. Átadta a két kanális közötti gyepes területet, ifnelyet alsóhídon felül lévő csücskének neveztek. A területet a Rugats cigány házáig vehették át, de kikötötték a nemes urak, hogy itt káposztáskerteket kell kialakítaniuk, mert legeltetés esetén a szomszédos kertekben, de a kanálisokban is sok kár keletkezik. 1816. november l-jén rögzíti a nemesi família gyűlése, hogy a földmérőknek 3400 forintot kifizetett. A földmérők az elmúlt hónapokban az egész határt felmérték, részenkint kiosztották a birtokosoknak, s a nemes famíliának térképet és funduális könyvet készítettek. 1817. január 25-én arról értesülünk, hogy a közbirtokosok körében az osztályt nem tudták végbevinni. Az ellenállás a közbirtokosok egy részénél erős volt. Ugyanakkor a közbirtokosok többsége kívánta birtokrészének elkülönítését, — mert „ezáltal szabad bírásba" kerülnek, és a tulajdonosok rendelkezhetnek a birtokkal —, és továbbra is az elkülönítés mellett volt. A kajászószentpéteri közbirtokosság egy része nem tartózkodott a faluban. Egy részük hivatalt viselt, katonaságnál szolgált vagy más helységben lakott, mint feleség vagy férj. Ezeket „külső uraknak" nevezték. Az arányos osztály ellen elsősorban a külső urak tiltakoztak. A családülésen ellátták a mezei rendészetet is. A legeltetés rendjét mindenlkor megszabták. 1814. június 30-án kimon-