Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

Szentpéteri István védelmet kért az uralkodótól. Hamarosan Rudolf császár protekcionális levélben továbbította a falusiak kérelmét Komárom vármegye főispánjához, Pálffy Miklóshoz és a tatai vár főkapitányához, Paksi Györgyhöz.

8 Mátyás főherceg a kamarához írt levelében kitért arra is, hogy a Fejér megyei Szentpéter nemesi lakosságát közmunkák végzésére kötelezték. Tudjuk, hogy a szentpéteriek nemesi kiváltságaikra hivatkozva a közmunkákat megtagadták, az ácsai, az alcsúti nemesekkel együtt.

9 Hamarosan Rudolf császár felmenti a nemeseket a közmunka végzése alól, így a szentpéterieknek nem kellett Tata váránál erősítési munkát végezni. Ilyen értelmű rendelkezést kapott Tata várkapitánya is. A kamara a szentpéteri, az ácsai, az alcsúti lakosok jogállását hamarosan meg is tudakolta Komárom vármegyétől, melynek fennhatósága alá tartozott Fejér megyének ez a része is.

10 Szentpéter második pusztulása a XVI—XVII. század fordulóján lezajlott háborúkban történt meg. A falu a XVII. század első két évtizedében lakatlan volt, a szentpéteri földeket a szomszéd települések lakói művelték. A Pálffy család 1617-ben amiatt panaszkodott Komárom vármegye előtt, hogy a nemesi lakosok szentpéteri birtokán legeltették vetéseit, rétjeit, legelőit és szántóit jogtalanul elfoglalták.

11 A falu 1620 körül másodízben is újratelepült. 1628-tól prédikátorai vannak, holott egy 1627-ből származó adat szerint mindössze 3 ház fizet a töröknek adót. 1648ig azonban a lakosság létszámában és anyagi tekintetben is gyarapodott. Ebben az évben úgy emlegetik Szentpétert, mint a „birtokos nemesek és jobbágyparasztok faluját."

12 A református vallás elterjedése a mohácsi vészt követő időkben történt Dunántúlnak ezen a táján. Minden valószínűség szerint a reformáció eszméit Dévai Bíró Mátyás hirdette itt meg. A szentpéteri lakosság a reformáció tanát legkésőbb 1550-ig megismerte, és át is vette.

13 A XVI. századi vallási életnek emléke álig maradt, mert a falu elpusztult a tizenöt éves háború alatt. Annyit tudunk csak, hogy a lakók a középkori templomot használták, de ez a templom állt még az újratelepítés után is. A hegyen álló középkori templomot 1660 körül hagyták el a református hívek, és helyette a völgyben emeltek egy épületet, amely 1802-ig állott abban a formában, ahogy azt a XVII. század második harmada végén felépítették.

1

* E vidék Komárom megye Kenyeres Gergely szolgabíró járásához tartozik. (Ez a vértesaljai járás.) A szolgabíró lajstromkönyve szerint 1650-ben Kajászószentpéter nemesi falu volt, ahol a portákat nem is írták össze.

15 A kuriális falu jogállását Pápa városban székelő pálos rend támadta meg 1663ban. A szerzetesek a XVIII. század elején állnak csak el birtokigényüktől, közben évtizedeken át részbirtokukat műveltették Szentpéteren. A pálosok Mátyás királynak egy 1463. évben kiadott adománylevelére hivatkoztak, mely szerint ezt a birtokot is a csuti prépostsághoz kapcsolták volna. Mindenesetre a hódoltságban fekvő falu jövedelmeit — a XVII. század közepe táján is — részben török, részben pedig a magyar katonai és hivatali nemesség élvezte. A bizonytalan birtoklási viszonyokra jellemző, hogy a pálosok adományt tudtak szerezni Szentpéterre, valamint az is, hogy a faluból akadtak nemesek, akik megkötötték velük a szerződést. Ez 1667ben történt. A pápai pálos rend vikáriusa, Berzeviczy Lajos felhívására vették fel a szentpéteri lakosok a kapcsolatot a pápai pálos renddel, és Pápára elküldték Becsei Pétert és Szekeres Jánost. A falu küldöttei 1667. május 12-én kötötték meg a szerződést a pálos rend képviselőivel. Eszerint