Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Halász Imre: Iváncsa

A XIII. században királynéi birtok, s a királyné adományozza a fejérvári prépostnak és fivéreinek.

6 1332 és 1337 között plébániája van, Márton nevű papja egy garas pápai adót fizetett.

7 1495-ben Erneszt Zsigmond pécsi püspök tulajdona, aki 11 forint adót fizetett utána.

8 Ezután hosszú ideig nincs adat a községről. Szórványos adataink csak az 1500-as évek második felétől válnak gyakoribbá. Ha nem is volt jelentős település a hódoltság előtt, de folytonosan lakták. Erre utal egy XVI. századi forrás, amely külön kiemeli, hogy a hódoltság idején a törökök háborgatásától sokat szenvedett lakói elhagyták a községet, így egy 1562-ben készült összeírás Ivánka néven — lakatlan pusztának említi. Ugyanezen összeírás szerint jövedelmének illetéke 350 akcse, vagy 700 magyar dénár volt. Ez a következőkből tevődött össze: búza 10 kila, egyenként 12 akcse = 120 akcse kevert 5 kila, egyenként 6 akcse = 30 akcse rét tizedének ára = 200 akcse Összesen: 350 akcse

9 A következő évszázadban, 1616-ban a győri káptalan oklevelében egy tanúvallomás a fehérvári prépostság javainál említi, mikor felsorolja a prépostság által egykor birtokolt falvakat.

10 Egy évvel később ismét egy perben tűnik fel a helységnév Baracska, Nyék, Nadap, Varsány és Szentpéter községek nevével együtt. Az 1617. június 24-én kelt iratban Komárom vármegye alispánja előtt amiatt tiltakozik Pálffy Márton — Podari Benedek képviselője által —, hogy több nemes birtokaira állatokat hajtott, a vetéseket, réteket, legelőket, szántóföldeket elfoglalták.

11 Időközben a rác faluvá vált Iváncsának több török földesura is volt, ám ezek nem sok gondot fordítottak sem a falura, sem az időközben odatelepült jobbágyokra. Erről panaszkodott levelében 1665-ben Hasszán Ispaha Budán lakó török birtokos, aki levélben azt közölte barátjával, Dienes Dániellel, Iváncsa magyar földesurával, hogy a „Hatalmas Vezér "-tői két-három hónapja megkapta Iváncsa pusztát. Mivel a falu eddigi török földesurai nem törődtek a falu határaival, így az idők folyamán a birtok határait megcsonkították, „minden oldalról csipdesték". A határcsonkítás miatt Iváncsa eddigi tíz jobbágyából már hét elhagyta a falut, csak három maradt a helyén. Levelében arról panaszkodik, hogy Iváncsának eddig „jó Török Földesura" nem volt, az eddigiek csak a minél nagyobb haszonnal törődtek. Kéri Dienes Dánieltől a puszta „levelét", hogy a falu határait rendezhesse. A falu határainak leírásáért egy pár csizmát, feleségének, Kata asszonynak egy szép keszkenőt ígért a török. A falu akkori határait a következőképpen írták le: „Besnyő felől a Duna-parton egy nagy keő a határa, ismét a két falu Besnyő és Iváncsa között egy nagy magas hányás. Szabót ja (ma: Pusztaszabolcs) felől vagyon egy nagy keő, három lik van rajta, a három lik három falu határja, Besnyő, Szabót ja és Iváncsa. Határa Adony felül a Duna-parton egy nagy halom, ismét egy szőlő hegyecske, régi Cikola felől egy hányás. Az Adonyi Subások szintén a falu mellé vitték a határt, s a miatt hét jobbágyunk