Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

végzett helyzetértékelés azzal az eredménnyel járt, hogy ismertté lettek a kivándorlás gócai: így az adonyi járásban Rácalmás, Adony és Baracs, a sárbogárdi járásban Sárbogárd és Hercegfalva, a móri járásban Bakonysárkány, Gánt, Guttamási, Balinka, Isztimér, Bakonykúti községekben szórványos és egyes felsorolt helységekben pedig tömeges migráció jelentkezett. Ugyanakkor a váli és a székesfehérvári járás községeit a kivándorlási mozgalom nem érintette, mert a főváros és környéke a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőt lekötötte. A belső migrációnak eme egészséges folyamatát elősegítette az érintett területek vasúthálózatának kiépülése is. A kivándorlás okainak vizsgálatánál számba jöhető községek területi elhelyezkedése és mennyiségi mutatói jelentős eltérést mutatnak; a menynyiségi mutatók alapján a községek száma 6-ra csökkkenthető. Itt találkozunk az 1880-as évek elejétől a tömeges kivándorlás tényével, területileg pedig két tájegységre, a Bakony erdős-dombos vidékére és a Mezőföld gabonatermelő övezetére koncentrálódnak. A topográfiai eltérések egy újabb következtetést eredményeznek, nevezetesen a Bakony-vidék kisparaszti gazdaságaival szemben a Mezőföld Fejér megyei részén a nagybirtok túlsúlya figyelhető meg. Már a természeti adottságok és a birtokstruktúra felmérése kétségtelenné tette, hogy a kivándorlás okai között nem az általános társadalmi-gazdasági viszonyokra, hanem a helyi sajátosságokra, nevezetesen: az általánostól eltérő, annál súlyosabb szociális életkörülményeket teremtő, speciálisan helyi tényezőkre kell koncentrálni. Az értékelésnek, az okok feltárásának e szempontú kündulópontja adhat magyarázatot arra, hogy Bakonysárkány községből 1898—1902 között 100 család, az isztiméri körjegyzőség területéről 400, Hercegfalváról pedig 50 család távozott az Amerikai Egyesült Államokba. Bakonysárkány lakóinak száma a századfordulón 972 fő, a község határa 2400 kat. hold, a művelés alá vont terület túlnyomó része kisgazdák birtokában volt, s megkezdődött a filoxéra kipusztította szőlőterület reorganizálása (a szőlőterület 50 kat. hold). A község szociális viszonyaira jellemző, hogy a nincstelen családok száma elérte a 30-at és 4 kat. holdnál kisebb területet 120 család művelt. A jelenlevő szabad munkaerő lekötését, helybentartását csak időszakonként, az aratás és a betakarítás idején tudták biztosítani. A kisgazdák közel 50 helybeli idénymunkást foglalkoztattak. Nosztalgiával gondoltak a falu vezetői az 1870-es évek elejére: ,,. . . az egész község igen boldog volt, meg volt mindenkinek vagy a jól jövedelmező földecskéje, vagy megtalálta más földjének, szőllejének megmunkálásával a mindennapi napszámkeresetét, nem gondolt akkor senki arra, hogy máshol keressen boldogulást, mert megelégedett volt itthon is." A gondok a gazdasági válság hatására megsokasodtak; az értékesítési nehézségeket tetézte, hogy 1872-ben a község határában levő Miske birtokot — 1350 hold szántót és 300 hold erdőt — a tehetősebb lakosok 26 000 Ft-ért megvásárolták. A jelentős vállalkozáshoz a székesfehérvári takarékpénztár kölcsönt biztosított, a vevők pedig egyetemleges kötelezettséget vállaltak a tartozás visszafizetésére. Kölcsönt vettek fel a helyi plébánián kezelt egyházi alap terhére is, ezen összeget mezőgazdasági eszközök és igásállatok vásárlására fordították.