Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)
Erdős Ferenc: Isztimér
kerülő kisiparos réteg reagált időben először a piaci viszonyok kedvezőtlen alakulására. 1873. szeptember 24-én megalakult az Isztiméri Általános Ipartársulat. Az 51 tagból álló ipartársulat a helyi iparosok érdekienek védelmére, segélyező, szociális feladatokat is teljesített. A társulat elnökévé Rézmann Pált, titkárává id. Helmrich Jánost választották. 67 Csökkentette a lakosság, s közvetlenül a község gazdasági erejét a filoxéra pusztító hatása. 1886-ban észlelték először a szőlők pusztulását. 68 Közel 100 kat. holdas szőlőterület ment tönkre. Rohamosan csökkent a szőlőművelők készpénzbevétele, de csökkent a jelentős számú napszámos réteg munkalehetősége is. A negatív hatásokat Isztimér esetében a különösen kegyetlen természeti csapások, a pusztító tűzvészek gyakorisága felerősítette. Órák alatt lettek semmivé lakóházak, gazdasági felszerelések és gazdasági épületek. 1884. március 22-én hajnali 4—5 óra között Werger Márton pajtája kigyulladt. Az erős szélben a lángok igen gyorsan átterjedtek Tolonits Mátyás, majd onnan Angeli János házára. Az álmából felriasztott lakosság a lángokat megfékezni nem tudta. 68 ház egészen, illetve részben, a mel^ léképületekkel együtt leégett. ,,A községnek a paplakon alóli része mindkét házsoron egypár cserép és bádog fedelű épület kivételével egészen a tűz martaléka lett." A szörnyű tragédia emberáldozatokat nem követelt, de több lakos orvosi segélyben részesült. A károk mértékét jelentősen növelte, hogy szarvasmarhák, sertések, birkák pusztultak el az ólakban, pajtákban. Továbbá az is, hogy a károsultak egy részének nem volt tűzkárbiztosítása. A tűzvészről értesülő alispán, Boné Géza azonnal cselekedett, március 23-án felhívást tett közzé, s adakozásra, a károsultak segélyezésére szólította fel a megye lakosságát. „Folyó hó (március) 22-én hajnalban Isztimér községben isemeretlen okból tűztámadván, a szél által élesztett lángok 68 gazdának házát melléképületeivel együtt elhamvasztották. Ezen szerencsétlenség folytán Isztimér községben a nyomor ütötte fel tanyáját, melynek némi enyhítésére a megyei lakosság sokszor tapasztalt áldozatkészségéhez kell fordulnom. A nyomor nagy; a segélynyújtás sürgős, kétszer ad, ki azonnal ad! A községek elöljáróságai megbízatnak, hogy a községek területén a könyöradomány-gyűjtést haladék nélkül megindítván, a befolyandó pénzadományokat a járási szolgabírói hivatalokhoz további intézkedés végett késedelem nélkül beszolgáltassák." Isztimér elöljárósága igen gyorsan cselekedett, segély bizottságot hozott létre, de nem voltak tétlenek a lakosok sem, a hajléktalanokat befogadták és élelmezték. Az első segélyek is megérkeztek, március 26-án az Országos Vöröskereszt Egyesület móri fiókja 40 Ft-ot utalt ki, ugyancsak 40 Ft-ot adományozott a Móri Jótékony Nőegylet. Az alispán felhívásának hatására megmozdult a megye is, június 4-ig — a természetbeni adományokat nem számítva — 1987 Ft-ot gyűjtöttek. 69 Ezen összeg csupán töredéke volt az elszenvedett károknak, megfeszített munkára volt ismét szükség — miként 1779-ben —, hogy a károsultak gazdaságaik teljesítőképességét ismét helyreállítsák, életkörülményeiket a tűzvész előtti szinten biztosítsák.
