Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

talmával is őket reducálhassuk és kárainkat rajtok meg vehessük. Hetedszer: Addig pedig míg ezeknek meg tartására magokat subscriptivjokkal vagy kezek kereszt vonyásokkal nem fogják kötölezni, nem engedtetik meg, hogy nevezett Pusztákra épüljenek. Nyóltzadszor: Mivel minnyajan Lutheránusok s másképpen jelentett Pusztáinkat nem akarják meg Szállani, ha tsak Religiojóknak exercitiumát meg nem engedgyük, arra való nézve Mi is, a mennyiben Földes-Uri Auctoritásunkban vagyon, meg engedgyük hogy vallásokon való oskolamestert tarthassanak, ha pedig jövendőben magok között Prédikátort kívánnának tartani, s oratóriumot épéteni, és az iránt Fölséges Udvarhoz Szabadságért recurrálnának, abban is Instantiajokat meg nem fogjuk gátolni."

10 Az idézett telepítőlevél egyrészt bizonysága annak, hogy a palotai uradalom a Bakony Fejér megyei területén lévő pusztáira lakosságot akart telepíteni, másrészt bizonyítja azt is, hogy Komárom megyében az áttelepülésre felkészült szabad munkaerő állt rendelkezésre. Az okiratban megfogalmazott feltételek a kor telepítési gyakorlatát tükrözik, az első két pont szabályozza a földesúr és a letelepítendő jobbágyok gazdasági kapcsolatát, a telepítési szerződést záró fejezet pedig a vallási türelmi rendelet szellemében engedélyezi a szabad vallásgyakorlatot. A „cuius regio, eius religio" elvét feladó Zichy János és Zichy István a lutheránus vallást követőket is hajlandó letelepíteni, jóllehet a Zichy család az ellenreformáció egyik legfőbb világi bázisa volt. Elsődleges szempontnak bizonyult tehát a puszták (Bakonykúti, Isztimér) betelepítése, a földesúri bevételek növelésének szándékát felekezeti ellentétek sem gátolhatták. Bánkon és Teszéren lakó megbízottakkal kötött szerződés kudarcba fulladt. Ennek okát több mint kétszáz esztendő távolából — adatok hiányában — megállapítani nem lehet. Források dokumentálják, hogy Isztimér és Bakonykúti betelepítése a fentebb idézett telepítés meghiúsulta ellenére nem odázódott el. Pontosabban Isztimér benépesítése 1751 őszén való1 sult meg. (Bakonykúti betelepítésére 1759-ben került sor.) Zichy István 1751. szeptember 29-én (Szent Mihály napja) szerződést kötött 65 felsőgallai, szári, hidegkúti, márkói, oszlopi és olaszfalui lakossal Isztimér betelepítés ügyében. A kontraktus értelmében a földesúr 50 negyedtelekre és 25 házas zsellér helyre osztotta fel a települést. Szőlők telepítésére is engedélyt adott, s lehetővé tette Szent Mihály napjától Szent György napjáig a szabad bormérést, a mészárszéktartás jogát pedig átengedte a falunak. Házaikat egymás között cserélhették, egymásnak eladhatták. A lakóházak felépítéséhez szükséges épületfát az isztiméri erdőből biztosította az uradalom. Ugyanakkor engedélyezte a tűzifa szedését is. Az uradalmi erdők védelme is megfogalmazódott a telepítési okiratban: az uraság megtiltotta a makk termő fák kivágását. Valójában a megbízhatóan értékesíthető tölgyesek védelmére szorítkozott az uradalom.