Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

Erdős Ferenc ISZTIMÉR A Bakony Fejér megyébe átnyúló délkeleti területén, 266 méter tengerszint feletti magasságban kialakult település, Isztimér lakossága 1984ben 956 fő, területe 5391 hektár. Társközsége Bakonykúti, a közös községi tanács székhelye Isztimér. A több évszázados múltra visszatekintő település neve 1193-ban fordul elő először Stamer alakban. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A alapjául szolgáló személynév feltehetően német eredetű (Stammer — hebegő, dadogó). Lehetséges a szlávból való származtatása is, a cseh eredetű Ctimér személynévből.

1 III. Béla 1193-ban kiállított oklevele, amely megerősítette birtokaiban a székesfehérvári kereszteseket, Zabokaföldje határai között említi Isztimért (Stamer) is. „Zaboka más néven Bakon" praediumot Székesfehérvár török megszállását követően a környező települések — Fehérvárcsurgó, Bodajk, Isztimér, — olvasztották magukba.

2 Közel 150 éven át „hallgatnak" a források Isztimérről. 1439-ben a csókakői várdomínium része. Habsburg Albert Rozgonyi Istvánnak adományozta. Rozgonyi beiktatására 1440-ben került sor. Isztimér — az adatok bizonysága szerint — kivált a csókakői váruradalomból, s 1469-ben Újlaki Miklósnak a palotai (Várpalota) uradalom fejének a birtoka. Országh Mihály nádor utasította a budai káptalant, hogy Chala-i Mihály, Chala-i János, Pettend-i Ágoston, ennek fiai István és János kijelölt királyi emberek közül az egyik bevonásával tartsanak vizsgálatot István székesfehérvári keresztes parancsnok panaszára. Ugyanis 1469. február 10-én Űjlaki Miklós isztiméri jobbágyai jogtalanul fát vágtak a fehérvári keresztes konvent Zaboka, más néven Bakon birtokán levő erdőben. Űjlaki isztiméri jobbágyai — az oklevél több jobbágyot név szerint is felsorol — több csurgói lakost elfogtak és csak váltságdíj ellenében engedték őket szabadon. Az összetűzésre az adott alkalmat, hogy a Zabokához tartozó erdőt a csurgói lakosok bérelték.

3 A XV. század második felében itt élő jobbágyok: Csywkés Benedek Pogány Tamás Vince János Palcek András Tolnai Döme Orbán Péter Veres Pál Peke Orbán Veres István Lőrincz Gergely Benge János Bodor Dienes Szabó János Domokos János Vida Márton Chroti Döme