Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

urasági állatok itatása mellett eddig megfértek a jobbágyoké is. Községi területként kívánták meghagyni a 101. sz. urasági háznak a kőkerítésen kívül eső területét, melyet vízhordás és ruhamosás alkalmával eddig is használtak a falusiak. Az egyezség ezen a napon nem jött létre, a földesúr nem volt hajlandó a telkekkénti 10 holdas legelőrészről még tárgyalni sem, de kiindulási alapnak a 8 holdat elfogadta. Ezért vetődött fel a tárgyalás elhalasztása során az, hogy a felek között 78 és fél hold legelő sorsa tette vitássá a további tárgyalási menetet. 1860. március 26-án újabb tárgyalást kíséreltek meg, de ez is eredménytelen lett, mivel az igariak joggal ragaszkodtak a vitás telkekkénti 2 holdas legelőrészekhez. Az egyezség végül is ez év május 31-én jött létre, amikor is az uradalom által megajánlott 6 és fél holdat kénytelenek voltak elfogadni. Az elkülönítési eljárás tehát nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. A több évtizedes pert mégis a földesúr nyerte meg. Semmi nem lett a jobbágyoknak abbeli elképzeléseikből, miszerint telkenkint 12 hold legelőt fognak kapni. Az egyezség tárgyát nem képezte a 34 és 3/4 telek. Csupán leszögezték, hogy egy egész telek illetőségéhez tartozik 1 hold beltelek, 24 hold szántóföld és 12 kaszás rét. A földek osztályba sorolása után lehetőség nyílott a holdak nagyságának megállapítására is. Az I. osztályú földekből egy holdat 1100 n.-öl tett ki, a II. osztályú földekből 1200, a III. osztályú földek pedig 1300 n.-öllel alkottak egy-egy holdat. A rétek kimérése hasonlóan történt. A minőség határozta meg, hogy 800, 900 vagy 1000 n.-öllel számították az úgynevezett egy kaszás rétet. Úrbéres szántóföld 1278 és 3/4 hold jutott a volt jobbágyok tulajdonába. Megemlítjük, hogy 1846-ban 1275 hold volt a jobbágyok kezén, (szántóföld és rét összesen), amelyhez még 37 hold belsőtelek is járult. Ezek az ingatlanok az 1848. évi 9. tc. értelmében a jobbágyság tulajdonává váltak. Volt azonban az igariak kezében még 261 hold maradványföld is, amelyet csak megváltással szerezhettek meg. A község természetesen ezeket is az úrbéri állományhoz tartozónak vélte, és ennek értelmében is kívánták megkapni. Az úrbéri törvényszék azonban a maradványföldekről nem dönthetett másképpen, minthogy azok megváltással kerülhetnek a volt jobbágyok kezére. Ezekért, telkenkint 652 Ft 50 krajcárt kellett fizetniök, s ez összesen 4818 Ft és 48 krajcárt tett ki. (Valamivel több, mint 7 telek). A maradvány földek megváltási összegét hat esztendő alatt, évi 5 %-os kamat mellett kellett az uradalmi pénztárba befizetni, így, végül is, a volt telkes jobbágyok, kisházasok és a javadalmasok részére 40 egész 4/'8-d telek ingatlant különítettek el az uradalmi földektől, és kimérték a közös legelőből a 263 és egynegyed holdat. (A volt közös legelő nagysága 597 hold volt.) A kimért közös legelő mellé a földesurak telkenként még fél holdat megajánlottak, de azzal a feltétellel, hogy abból a község köteles kiegészíteni a református lelkész javadalmi földjeit 16 holdról 24-re, valamint a tanító javadalmazását szolgáló 11 holdat 17-re. Ebből a 20 és 1/4 hold legelőterületből tehát 14 hold nem a jobbágyság legelőjét gyarapította. Megállapodás született a tagosítás menetében is. Ennek során az úrbéres földekből 352 hold kicserélésére került sor. A darudellői három dűlőrész helyett öt dűlőt kapott a helység, amellyel természetesen a holdak száma nem gyarapodott. Megkapták a györkönyi legelőredűlőt (191 hold), azután 81 holdat a györkönyi legelőből, amelyet szántóföldi minőségűnek