Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

tervezet készítése több esztendőt vett igénybe. Ezalatt a földesurak és a falu között az elkülönítendő határrészek nagysága és minősége tekintetében hosszas viták zajlottak le, amelyeket részben a megbízott ügyvédek, vagy a falu elöljárósága és az uradalom ügyvédje folytattak. Az elkülönítési tárgyalást állandóan elnapolták. Igaz, hogy az igariak által megbízott mérnök sem végzett a kitűzött határidőre a határfelméréssel, amelyet viszont az igari lakosok neki kifizettek. A Szolgabírói Hivatalon keresztül még 1858 májusában is sürgetik az igariak a mérnököt, hogy az elkülönítéshez okvetlenül szükséges adatokat juttassa el az Űr béri Törvényszékhez. A mérnök ekkor hasonló felmérési munkát végzett több Somogy megyei községben. 1859. őszére látszott csak bizonyosnak, hogy valamennyi adatot sikerült összegyűjteniök, és az úrbéri pert 1859. november 9-én megkezdhetik. Ezen a napon az Úrbéri Törvényszék barátságos egyezséget kísérelt meg a földesurak és a falu között. A tárgyaláson megjelentek a falu elöljárói, a helység nótáriusa, a református lelkész és az iskolamester is. Ez a küldöttség magával vitte a tárgyalásra az összes fellelhető úrbéri viszonyt tükröző adatokat. Átvizsgálták újra a községi összeírásokat, a pontosabb információ miatt még az uradalmi levéltárban is kutattak. A törvényszék ugyanis kíváncsi volt a maradványföldek és udvartelkek nagyságára is. A tárgyaláson a Vörös örökösök, mint földesurak ajánlata igen meghökkentően hatott rájuk. Ez a legelőelkülönítés során vetődött fel, de a további tárgyalás menete is azt mutatta, hogy az igari földesurak az 1848 előtti elképzeléseikből mit sem engedtek, sőt annál is kevesebbet ígértek. A jobbágyok most is ragaszkodtak a jobbágytelkekkénti 12 holdas legelőrészhez, amely elől az uradalmi ügyvéd a legmerevebben elzárkózott, és csak 6 holdat ajánlott meg. Ezek szerint az igariak legelőj árandósága 231 hold lett volna, amelybe zsellérek járandóságát is beleszámították. A földesurak a legelőből kívánták kiadni a javadalmasok földjeit: református lelkész 6, tanító 3, a községi jegyző 3 holdját, azután faiskola céljára fél, téglavetőhelynek 1 holdat juttatott volna a községnek. Ugyancsak a legelőből szándékozott az uradalom kiadni a temető nagyobbításra szánt területeket is, (református temetőhöz 2 hold, katolikus temetőnek pedig 2 és fél holdnyi területet). A legelőből így 249 hold ment volna át a közbirtokosság kezére. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat a falu küldöttsége előtt erős visszatetszést szült. Ugyanis magukkal vitték a tárgyalásra a falu kívánságát. Eszerint, a szántóföldek nagysága tekintetében vita fel sem merülhet, és a telkesek és kisházasok (zsellérek) szántóterületei, beltelkei nem csökkenthetők és nem is növelhetők. Ezért a küldöttségnek kötötték lelkére, hogy a legelőelkülönítés során a legmaximálisabb követeléseket állítsák fel. Külön falugyűlésen beszélték meg, hogy a 30 kisházas gazda ingatlanait 3 és 3/4 teleknek vegyék. A faluban így összesen 39 és 1/4 telek volt, amelyet megváltoztatni már nem kívántak, és ezek tagosítását, illetve elkülönítését megvalósíthatónak vélték. A legelő ügyben azzal bízták meg a küldöttséget, hogy igyekezzenek legalább 10 holdat minden telek után kieszközölni, de 8 holdon alul semmiképpen se egyezkedjenek. A falu továbbá kért egy urasági házat községháza és jegyzőlakás céljára, azonkívül községi tulajdonba kérelmezték még a Sóstónak a szilasi határ felé eső részét, amelyet kenderáztatónak használtak eddig is. A malom közelében levő kutat ugyancsak örök időkre kérték a község kezében meghagyni, mivel ott az