Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

Hrabovszky Antal a telepeseknek az első években kedvező feltételeket szabott, és ez a tény az úrbéres terhek elviselését aránylag könnyűvé tette. A telepeseknek járó kedvezmények nyomán hamarosan virágzó falu bontakozott ki az egykori puszta helyén. A lakosság egésze a református vallást követte, ezért a telepítés alkalmával külön gondoltak arra, hogy imaháznak telket juttassanak. A szerződést csak a következő évben — 1751. szeptember 23-án — kötötték meg, amely megszabta a jobbágyok úrbéres kötelezettségeit. Ez a terményszolgáltatásra és csekély mennyiségű munkajáradékra korlátozódott. Mivel a faluban negyed vagy negyednél kisebb telkes nem volt, az egész telkeseknek és a féltelkeseknek évente 12 — vagy 6 nap igásrobotot kellett az uradalom földjén dolgozniok. A szerződés azonban csak egy évtizedig volt érvényben. A század közepén az uradalom egyre több területet vett házi kezelésbe, s ennek nyomán nőtt a robot. Különösen a fuvar vett sok időt igénybe, amelynek kapcsán a jobbágyokat messzi vidékre is elküldték a földesúri terményekkel. A terhek emelése a jobbágyokat egyre nyomasztóbban érte. A földesúr nem hívott egybe úriszéket sem, hogy ott az új szerződést a jobbágyokkal megkötötte volna. A szokatlan és új terhek a jobbágyságot kellemetlenül érintették. Már a hatvanas évek első felében tele voltak panasszal, és a vármegyéhez egyre-másra küldözgették instanciáikat. Ezzel azonban nem sokat segítettek sorsukon. Az úrbéres terhek emelkedése általános jelenség volt a megyének ezen a Tolna megyével határos részein. Szerves összefüggésben voltak ezek a dunántúli úrbéres mozgalmakkal is, amelyek éppenséggel megyénk paraszti megmozdulásaival a kapcsolatot a Veszprém, Somogy és Tolna megyében lezajlott megmozdulásokon keresztül találták meg. A túlkapásoknak Igaron nem volt határa, így a megye egyik legerősebb úrbéres mozgalma bontakozott ki a faluban. Ennek legfőbb oka a robot túlméretezett igénybevétele volt. Ezt a munkafajtát már meg sem határozták, hanem az uradalmi igényekhez mérték, és ennek alapján, a szükségletnek megfelelően vették igénybe. így történhetett meg, hogy az igari telkes jobbágyok évente négy alkalommal is teljesítettek hosszú fuvart, holott az érvényben levő szerződés azt csak egyszer kívánta meg. Rövid fuvarról a szerződésben nincs is szó, de a hatvanas években az uradalom mégis kirótta, és mint új terhet, ellentmondást nem tűrően követelte meg a földesúr. Földvárra például egyes gazdákat évente 32 alkalommal is elküldték rövid fuvarba. Ez egynapi járóföldre volt Igartól. Ezek a gazdák évente csak a rövid fuvar teljesítésével 70—80 munkanapot veszítettek el, nem is szólva arról, hogy a fuvarozás időszaka alatt tönkrementek a jobbágyok állatai, szekere, odahaza pusztult a termés, mert nem volt, aki megművelje a földeket vagy letakarítsa a gabonát. Az önkényeskedéseknek igen kirívó eseteivel is találkozunk. Az uradalom ispánja egyik alkalommal a jobbágyok által lekaszált és összegyűjtött szénát a réttel együtt elvette, sőt még a szénát az uradalmi szérűre is a jobbágyokkal hordatta be. A konvenciós cseléd is kevés volt az uradalomban, napszámosokat pedig fizetőképtelensége miatt alig tudott alkalmazni. Igaron a majorságban a jobbágyi munkák megszervezésére voltak meg az uradalom alkalmazottai. Számtartó, kocsis, hajdú, kulcsár stb. szerepelnek a konvenciósok között. Dádon is volt csárdás, hajdú, vin-