Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Várnai Tamás: Hantos

melési áron aluli eladására igyekeztek kényszeríteni. A kontingensek megállapításánál a helyi vezetők véleményét nem hallgatták meg. Fokozta a gondokat a rossz időjárás, a rossz termés is. ,,1950-ben kenyérgabonából nem termett annyi, hogy a lakosság gabona és vetőmag szükségletére és az előírt begyűjtendő mennyiség beadására elegendő lett volna." 1951-ben kukoricakészlet a községben a szükségleten felül nem volt. A végrehajtó bizottság kénytelen megállapítani: „Ha adnak el, abból (a szükségletből) adnak el, mert pénzre van szükségük és Agy igyekeznek eladni, hogy ne csak a hivatalos árat kapják érte." A tojás- és baromfibegyűjtést hátráltatta — különösen a külterületeken — a baromfikolera, melynek a múltból fennmaradt közös udvarok gondozatlansága valósággal melegágya volt.

270 Ezzel kapcsolatban a végrehajtó bizottságban azért is háborogtak, hogy „házaló kofáknak adják el a tojást.

271 A nehézségeket olykor ma már mosolyt fakasztó okokkal is igyekeztek magyarázni. Okolták még a nagy mértékben szaporodó varjakat is, amelyek „óriási kárt tesznek a termésben".

272 Mellőzve a további utalásokat, vizsgáljuk inkább azt, hogy a szaporodó problémák mennyire megnehezítették a tanács munkáját. Az adminisztrációs munkák felduzzadása következtében már 1951 februárjában 4 főre kellett emelni az igazgatási apparátus létszámát. 1950-ben 4 állandó bizottságot létesítettek, de ezek közül az oktatási és egészségügyi egyáltalán nem működött, a többiek üléseket tartottak ugyan, de nem vállaltak aktív munkát.

273 A pénzügyi állandó bizottságot a vb. újból felkérte, hogy vegye ki a részét az adófizetés szorgalmazásából.

274 A tanácstagok egy része, részben a tapasztalatok hiánya miatt, de nem utolsó sorban a népszerűtlen feladatok következtében visszahúzódott. „Egyik-másik tanácstag a munkát vontatottan viszi. ..", állapította meg a végrehajtó bizottság.

275 Hantosi viszonylatban igen fontos szerepe volt a községfejlesztési feladatoknak, hiszen a telepes község létesítésével korántsem fejeződött be az „új honfoglalás." A kijelölt belterületen már új utcasorok épültek, de nem kezdődhetett el a község villamosítása, a tervezett 5 mélyfúrású kút közül még csak kettő működött. A rossz utak miatt nehéz volt a közlekedés, pedig a lakosság jelentős hányada még külterületen élt. A községfejlesztés terén a jó szándék nem hiányzott, az anyagi lehetőségek azonban igen korlátozottak voltak. A végrehajtó bizottság már 1951-ben kísérletet tett saját bevételének növelésére, amikor elhatározta, hogy vendéglátóhelyet létesít.

276 Az építkezések meggyorsítása érdekében gondoltak a régi téglaégetők felújítására, erre azonban nem került sor.

277 A községfejlesztési hozzájárulást 1954-től itt is bevezették, de a lakosság egy része a begyűjtés, az adóterhek, a kölcsön jegyzés következtében vonakodott fizetni. Nehezítette a helyzetet az is, hogy sok esetben a bürokrácia akadályozta olyan tervek kivitelezését is, amelyre az anyagi lehetőség megvolt. Ebből a lakosság csak annyit látott, hogy ígértek ugyan különböző dolgokat, de az ígéretek nem valósultak meg. Igen fontos feladat volt a községben a mezőgazdaság kollektivizálásának megkezdése. Ennek a folyamatnak eseményeit Hantoson 1950-től tudjuk nyomon követni. Látható, hogy a hantosi egyéni gazdák jelentős része már megbarátkozott a közös gazdálkodás gondolatával. 1951-ben már több