Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Várnai Tamás: Hantos

A gazdaság alkalmazott 2 gazdát és 2 iparost, akik évente 100 pengő készpénzt, 8 q búzát, 8 q rozst, 4 q árpát, 1 tehén és 3 sertéstartást kaptak. A 26 gazdasági cseléd, 1 csősz és 2 pásztor évi járandósága 40 pengő, 6 q búza, 8 q rozs, 4 q árpa, 1 tehén és 3 sertéstartás volt. Nyaranta felfogadtak még 10 pár aratót Herczeg falvár ól. Az állattenyésztést illetően csupán a szarvasmarhatartás érdemel figyelmet. A tejet Budapesten értékesítették. A legfontosabb növények holdankénti termésátlaga búzából 12 q, rozsból 10,5 q, árpából 13 q, zabból 14 q volt.

175 A kis- és törpebirtokosok gazdálkodása ennél jóval szerényebb keretek között mozgott. Általában a hármas vetésforgót alkalmazták, legjobb termést adó növényeik a búza és a kukorica voltak, termesztettek ezek mellett még rozsot, őszi és tavaszi árpát, zabot, burgonyát és takarmánynövényeket. Jelentős részük géppel vetett, a legszegényebbek azonban kézzel vetettek. Állattenyésztésük nem volt számottevő, egy részük még a gazdálkodáshoz szükséges igásállatokkal sem rendelkezett. Tartottak tehenet, sertéseket és baromfit. Állati termékeik egy részét a pénzhiány miatt kénytelenek voltak a környező községek piacain vagy házaló kofáknak eladni.

176 A kisgazdaságok legfontosabb növényeinek termésátlaga búzából 7,5 q, rozsból 7,5 q, kukoricából 12 q, burgonyából 45 q volt holdanként.

177 A kapitalista korban Hantoson a gyümölcstermesztés nem volt számottevő, pedig erre a község területe alkalmas lett volna. Voltak ugyan uradalmi faiskolák, de a lehetőségeket korántsem használták ki. A szőlőtermesztés az 1920-as években kezdett meghonosodni.

178 A már említett nádkitermelésre vonatkozóan adataink nincsenek. Egy 1851-es adat a halgazdálkodásra utal.

179 Ettől kezdve évtizedeken át nem hallunk róla, csupán a felszabadulás után keletkezett iratokból tudjuk, hogy Világoson a két világháború között halastavat létesítettek, ugyanitt halászház is állt.

180 A község közlekedési viszonyai igen rosszak voltak. A vicinális és a közdűlőutak nagy esőzések, havazások idején szinte teljesen járhatatlanok voltak, de csupán említés történt arról, hogy „kikövezésük szükséges lenne". Arról van adatunk, hogy a Nagyhantost Nagylókkal összekötő vicinális út egy részét kikövezték.

181 Autóbuszjárata a községnek a felszabadulás előtt nem volt. A legközelebbi vasútállomás Sárosdon kb. 6—8 kilométerre volt. Nagyhantoson postaügynökség működött.

182 A szállítási nehézségek arra ösztönözték a helyi birtokosokat, hogy lóerőre berendezett mezőgazdasági vasutat építsenek. A mezőgazdasági vasutat a nagyhantosi, erdőmajori, középhantosi, kishantosi és világosi birtokosok közösen építették meg az első világháború éveiben. A „fővonal" Sárosd vasútállomásától indult ki és Világosnál végződött. Hozzá négy kitérő vonalat építettek. Az egyik elágazás a nagyhantosi és erdőmajori gazdasághoz, a másik a középhantosi, a harmadik a kishantosi, a negyedik a világosi gazdasághoz vezetett.

183 Hantos lakosságának életkörülményeit a mezőgazdasági viszonyok erőteljesen meghatározták. A gazdálkodás fejlődése, mennyiségi és minőségi eredményei egyáltalán nem realizálódtak kellő mértékben az itt élők