Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

földesúr a szerzett vagyon felét átadta Bíróné vejének, aki pedig közben újból megnősült. A közgyűlés az asszonyt az úriszék elé utasította.

91 1803-ban Komárom vármegye kérte Fejér vármegyét, hogy Hoffman Péter azelőtt dunaalmási, most csurgói molnár 1798. évi 42 Ft-os porcióhátralékát hajtsa be és küldje el. Az üggyel a megyei közgyűlés Marich Dávid szolgabírót bízta meg, aki a pénzt behajtotta.

92 Hoffman Péter molnárnak az urasággal is meggyűlt a baja. 1804-ben a megyénél tett panaszt, mert a csurgói malmának egy részét (amelynek a javítása 600 Ft-jába került) az uraság az öccse jussának nyilvánította. A panaszt a vármegye az úriszékhez utalta.

93 Egy másik csurgói molnár, Németh Pál, 1805-ben a földesúr ellen tett a vármegyénél panaszt. Az történt, hogy 1801-től a földesúr a malmot a saját kezelésébe vette, az adóját Németh addig megfizette. Ennek ellenére négy év múltán 13 Ft adóhátralékot követeltek tőle. A vármegye úgy foglalt állást, hogy a folyamodó annak idején a malmot Szent György-napkor vette bérbe és abban évben fél évig nem adózott utána. Ezért a hátralékot fizesse meg.

91 1803-ban Marich Dávid szolgabíró a sedria ítélete alapján 205 Ft-ot hajtott be Hakk Pétertől és Érdi Ferenctől a lopás által megkárosított csurgói Rigó György kártalanítására.

95 1803 novemberében az alispán terjesztette a megyei közgyűlés elé a csurgói jobbágyoktól ellopott 26 sertés ügyében felvett tényállást, amely szerint a tolvaj a palotai kanász fia. A közgyűlés megkereste Veszprém megyét: a pallosjoggal rendelkező uradalomnál járjon el a tolvaj elfogása iránt. Veszprém megye közölte az illetékes palotai uradalom nyilatkozatát: a tolvajt átteszi a csurgói, pallosjoggal rendelkező uradalomhoz, fenntartja azonban magának elvileg a bírói illetékesség jogát. Fejér megye közgyűlése kérte Veszprém megyét: utasítsa a palotai uradalmat a tolvaj átküldésére.

90 1805-ben Szántó János csurgói lakos jelentette a vármegyei közgyűlésnek, hogy őt a vármegye 1804-ben a feleségétől elválasztotta, az akkor csecsemő fiúgyermeküket pedig gondviselésre a feleségének engedte át. Mivel most újra megnősült és a második felesége hajlandó a gyermeknek gondját viselni, kérte a vármegyét, hogy a gyermeket vegyék el a Magyaralmáson élő első feleségétől és adják át neki. A közgyűlés utasította a szolgabírót: kérdezze meg az első feleséget, hajlandó-e a gyermeket átadni. Ha igen, akkor apja kapja meg.

97 1826-ban a csurgói elöljárók előadták, hogy 15 évvel ezelőtt egy kétéves fiúgyermeket hagytak náluk a faluban, aki ott felnevelkedett és a takácsmesterséget kitanulta. Kérték a vármegyét, hogy a keresztlevél helyett adjon valami más okmányt, mert a legény most vándorútra szeretne menni, de nincs keresztlevele. A megyei kisgyűlés utasította a főszolgabírót: közölje a helységgel, hogy a vándorláshoz nem feltétlenül szükséges a keresztlevél.

98 A lakosság többsége református, illetve evangélikus. A protestáns egyházak a török uralom alatt is működhettek: a felszabadulás után azonnal hallunk a reformátusokról. A veszprémi római katolikus püspök 1733. évi jelentése Csurgót a többségében református vallású helységek között említi, amelynek református lelkésze is volt.

99 A XVIII. század első felében a katolikus templomot használták. 1745ben a katolikus parochiák összeírásában azt olvashatjuk, hogy a reformátu-