Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Felcsút

hogy e befogadó, elismerő nyilatkozat iránt az idegen vevő előre puhatolózott, és ha nem kapta meg, meg sem vásárolta a falubeli birtokrészt, így adta el 1795-ben Gányi Zsuzsa a felcsúti határban lévő — alkalmasint Balogh Évától szerzett — egész birtokrészét 4000 Ft-ért Lethenyei Jánosnak.

8

" A Lethenyei család ezentúl felcsúti közbirtokos lett. Miből állt egy ilyen birtokrész, arról jó adalék a báró Rudnanszky József és neie br. Száraz Katalin által 1786-ban Gányi Nep. János udvari tanácsos, felcsúti közbirtokostól vásárolt birtokrész szerződése, illtőleg becslőlevele. Az alcsúti esküdtek mint szakértők közben jöttével történt becslés szerint Gányi Jánosnak volt egy nemesi udvarháza melléképületekkel és 4 pozsonyi mérő vetőmagra való azaz 2 magyar holdnyi beltelke 1044 Ft értékben. Az Oláh Miklós földmérő által készített térkép szerint őt illette a falu határának 1 48-ad része, mely áll 50 pozsonyi mérőnyi azaz 25 magyar holdnyi szántóból, 5 szekér (4 igavonótól vont szekérnyi) szénát termelő rétből, kb. 27 pozsonyi mérőnyi azaz 13.5 magyar holdnyi erdőrészből. Öt illette a falu határában álló malom 1 48-ad része, melynek évi jövedelmének őt illető része 5 pozsonyi mérőnyi vámgabonára tehető. Volt ezenkívül Gányinak Tabajd faluban is 25 pozsonyi mérőnyi, azaz 12.5 magyar holdnyi szántója, 3 szekér szénát termő rétje, 2 összesen 6 8 telkes jobbágya és egy legfelljebb 6 kapásnyi szőlője, nem számítván a közös legeltetési jog alá eső legelőt. A szántóföld értéke magyar holdanként 40 Ft-ra tehető, Gányi egész szántó és rét vagyona tehát 2440 forintra. A szőlő értéke 100 Ft, az egész eladott vagyoné 3584 Ft.

!K) Ennek az eladónak Tabajdon is volt 12.5 holdnyi szántója, 3 kaszás rétje, 2 cenzust és kilencedet fizető jobbágya, és 100 Ft értékű szőlője. Ha mindezt számításba vesszük, a kiszámított érték nagyjából azonos a 10 évvel, később kötött, Lethenyei-féle szerződés értékével. Persze nem minden közbirtokosnak volt 1'48-ad része a szántóból, erdőből, malomból. Részben, az eredeti, 18. század elejei birtokrészek sem voltak egyenlők, de a családi osztozkodásokkal is kinek kisebb, kinek nagyobb rész jutott, már csak a testvérek száma szerint is. Erre mutat az L, hogy birtokrészét 1801-ben Sebők Péter 450 Ft-ért, Érdy János 250 Ft-ért, Érdy István azonban 1100 forintért adta zálogba.

1

" De voltak köztük egészen szegények is. A nem vitásan nemes Sátor István és fivére András „béresei szolgálatban állt", melyről lemondván kénytelen volt apósa Szőnyegi András árendás házához költözni, ahol az apósával összekülönbözött

1

'

2 és nejét elhagyta. A közbirtokosok között elég gyakori volt a jogügyleti vagyonátruházás, kölcsön, zálog. Pl. Bóka István 1779-ben zálogba adta 25 évre felcsúti jószágát leányának Bóka Júliának és férjének Gerőcs Józsefnek. Ugyanis a jószág eredetileg Farkas Istvánnénál volt zálogban, de onnan Gerőcs és neje kiváltották. Viszont e birtokból 1808-ban erőszakkal kivetette őket ifj. Bóka István, az asszony fivére. Az alispán mint eljáró bíró Gerőcsék panaszát sommás birtokpernek tekintette, és őket helyezte vissza birtokba. A zálogba adott részen volt szántó, rét, ház és erdő."'

1 A „Sajnovics-részen lakók" 1814-ben az Érdi, Róka és Bóka „nemzetség" erőszakos foglalása miatt tettek panaszt. Gyakorlatilag egy darab kenderföldről volt szó, ami a Sajnovicsok szerint őket illette, az ellenfél szerint a legelőhöz tartozik. Minthogy azonban a Sajnovics fél nem igazolta, hogy előbb ő birtokolta volna, a perben eljárt alispán nem helyezte őket vissza a ken-