Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

vármegye Győrben, Rabutinnál tett panaszt a kapitány ellen. Előadták, hogy a cselekmény Őfelsége érdekeit is súlyosan sérti. Kérték Rabutint: parancsoljon rá a kapitányra, hogy ha a marháikat nem is adja vissza, a Veszprémi megyei községekből igénybe veendő állatokkal pótolja azokat (Veszprém megye egész alsó járását ugyanis Fehérvár ellátására jelölték ki). Innen azonban a kapitány nem akarta a kivetett kontingenst behajtani, ami a kurucok jelenléte miatt amúgyis kockázatos lett volna.

83 1772-ben a vármegye utasította Csurgót, hogy a beszállásolt kapitány részére kvártélyházat építsen. A költségeket a következő évi adó kivetésénél a megyei hatóság figyelembe vette. 1773-ban 6 egésztelkes és 21 féltelkes nem tartott lovakat, hogy ne kelljen a katonaságnak előfogatot adniok. Az 1773. április 5-i megyei közgyűlés megparancsolta a csurgóiaknak, hogy a következő Szent György-napig szerezzenek be lovakat, mert különben börtönbe záratják őket.

84 1783-ban a helytartótanács Mór tehermentesítésére elrendelte, hogy onnan a katonaságot Ondód, Bodajk és Csurgó birtokokra helyezzék át. Mivel azonban ezek a helyek is szegények voltak (alig tudtak szénát és takarmányt adni) a vármegye is azt kérte, hogy a katonaságot más megyébe helyezzék át.

85 Természetes ellenállást tanúsítottak a lakosok a katonai szolgálattal szemben, ha tehették, igyekeztek szabadulni tőle. 1803-ban pl. Tombor Katalin folyamodott a vármegyén keresztül a helytartótanácshoz, hogy fiát (Istvánt) bocsássák haza a katonaságtól. A megyei közgyűlés a szolgabírót bízta meg, vizsgálja ki a kérelmező szociális helyzetét és tudja meg, hol szolgál a fia. A kérvényről tájékoztatták báró Perényi földesurat is. A szolgabíró megállapította, hogy Tombort nem bosszúból és nem Keresztestes község részéről fogták be katonának, hanem Csurgó község elöljárói, különböző kihágások miatt vitették el. A fél jobbágytelek megművelésére a legény apja elegendő, ezért a hazabocsátás nemcsak hogy nem indokolt, hanem a benntartása kívánatos. Erre az anya visszavonta a kérelmét.

80 1804- ben Szabó István kérte József nevű fiának a Kray-ezredből való ideiglenes szabadságolását a végből, hogy egymás közt az örökség felosztását az osztályt, divisio-t elvégezhessék. A megyei közgyűlés is közbenjárt ennek érdekében. Hat évvel később Szabó József még mindig (már mint káplár) szolgált. Csurgó elöljárósága 1810-ben a leszerelésért folyamodott. A folyamodást ezúttal is a szolgabíró vizsgálta ki.

87 1805- ben Csurgó elöljárói a megyének jelentették, hogy az 1800-ban katonai péknek besorozott Petrik András holléte iránt a családja érdeklődik. Kérték a vármegyét, hogy hollétének vagy esetleges elhalálozásának megállapítása végett az udvari haditanácsot keresse meg. A megyei közgyűlés a beadvány értelmében megkeresést intézett a helytartótanácshoz.

88 1809-ben a nemesi felkelés pozsonyi lovasezred egy részét (hat századot) Csurgón szállásoltak el.

89 Ismerjük néhány csurgói lakos ügyes-bajos dolgát is. 1779-ben pl. Horváth József csurgói lakos a fehérvári vásárban verekedett, amiért a vásárbíró 12 pálcát veretett rá. Ez azt is mutatja, hogy a csurgóiak a fehérvári vásárokra jártak.

90 1801-ben özvegy Bíró Istvánné csurgói lakos a vármegyénél jelentette, hogy lánya két gyermekét annak halála után felnevelte. Most báró Perényi