Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

Az első igazgató a Morvaországból érkezett Thim Róbert mérnök volt. A főmérnöki teendőket mellette az ugyancsak morva származású Eduárd Gogella látta el. A kezdeti évek igen sok gazdasági problémák közepette zajlottak le. Kedvezőtlenül hatott a profitra, hogy; az új gyárban a cukor előállítási költsége az országos átlagot meghaladta. Ennek következetében a részvényesek nem jutottak a várt jövedelemhez. Ez oda vezetett, hogy körükben szép számmal akadtak, akik megváltak értékpapírjaiktól. A részvények többsége a Leszámítoló- és Pénzváltó Banknál lelt új gazdára. Csalódást váltott ki az első üzem a szegény sorban élő ercsi lakosság körében is. Viszonylag kevesen dolgozhattak a pár hónapos kampány ideje alatt a gyárban. Az építkezések befejeztével ugrásszerűen emelkedett a munkanélküliek száma. A répatermesztés, ha kis mértékben is, de enyhített ezeken a gondokon, lévén a cukorrépa erősen munkaigényes növény. A répa túlnyomó részét a nagybirtokokon termelték. Emellett a gyár közép- és kisbirtokosokkal, közel ezer egyéni gazdával is szerződött. A répa vetését, gondozását répafelügyelők útján kísérték rendszeresen figyelemmel. Az első répafelügyelő Bózsing Rezső volt. Az uradalmak, hogy olcsóbb munkaerőhöz juthassanak, messzi vidékekről, elsősorban Mezőkövesd környékéről idénymunkásokat, summásokat szerződtettek. Elhelyezésük, ellátásuk sok kívánnivalót hagyott maga után. Pajtákban, fészerekben, igen nehéz körülmények között éltek hónapokon át a summások, és végezték megerőltető munkájukat. Közülük elvétve akadtak, akik nem mentek vissza, Ercsiben telepedtek le. A cukorgyártási idény, — ahogy Ercsiben emlegetik, a kampány — időtartama mindenkor a termelt cukorrépa mennyiségétől függött. A munkaidő nappali, illetve éjszakás műszakból állt, 6 órától 18, illetve 18-tól reggel 6 óráig tartott. Megállás nélküli, folyamatos üzemeltetéssel egybefolyó hétköznapok, vasárnapok, ünnepek követték egymást. Műszakváltások idején valóságos népvándorlás volt a gyárból, a gyárba a vasút felé vezető út mellett, vagy át a Savanyúgyöpön, amikor még járda sem volt a község és a gyár között. Helyi közlekedésről nem is beszélve. Maga a munkahelyre bejárás is fárasztó volt, különösen rossz időben, sárban, esőben, szélben, hóban. A cukorgyár ugyanis távol esett, három, illetve a tótlikiák esetében 4 kilométernyire volt a falutól. A dolgozók túlnyomó többsége gyalog tette meg ezt az utat, hiszen még kerékpárja is csak kevés embernek volt a községben. A főtermék, a cukor mellett értékes melléktermékei is voltak a cukorgyártásnak, a melasz, más néven a szörplé, továbbá a nedves és szárított répaszelet. A melasz mintegy 90%-át szesz- és élesztőgyárak használták fel, a fennmaradó 10%-ot az állattenyésztésben hasznosították. A cukorgyár évtizedeken át kisebb kapacitású szeszgyárakat is üzemeltetett, Felsőbesnyőn, illetve Göböljárason. A melasz mellett burgonyából is állítottak elő szeszt. A Wimpffen Uradalom gazdálkodására átmenetileg kedvezően hatott a cukorgyár. Az 1910-es évek elején javultak a mezőgazdasági termelés lehetőségei, különösen a kalászosok terméseredményei. Jól fizettek a kapások, köztük a cukorrépa is. Javult az állattenyésztés hozama, különösen az amerikai félvér lovak tenyésztése bizonyult kifizetődőnek. Is-