Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

1870-ben 72 malom lapátkerekét hajtotta a Duna. A malomtulajdonosok, de a bérlők jövedelme is többszöröse volt más mesterségeket űző iparosokénak. A molnárok a község tehetősebb rétegét képezték. Adózás szempontjából 7 osztályba sorolták őket aszerint, hogy pataki-, dunai-, száraz- vagy szélmalommal rendelkeztek, illetve, hogy a malom negyed-, fél- vagy egész éven át működött. Az adóztatásnál figyelembe vették azt is, az illető molnárnak hány malma volt, illetve egyedül dolgozott-e, vagy segédekkel. A kedvezőtlen gazdasági viszonyok velejárójaként a kultúra területén hosszú időn át nem volt előrehaladás, a tudás továbbra is a kiváltságosok monopóliumát képezte. Fejér megyében 62 községnek egyáltalán nem volt iskolája, 64 községben pedig az iskolaépület használhatatlan volt. Eötvös ezt az állapotot olyannyira elszomorítónak ítélte meg, hogy így vélekedett: ,,a napnak legalább felét az ilyen iskolában töltő gyermek sokkal nagyobb kárt szenved, testi fejlődésében, s egészségében, mint amennyi hasznot nyer a tanítás által." A népiskolai oktatás helyzetéről szóló jelentés szerint ,,az egy óra alatt elemésztett levegőben fél napig kell 150—200 gyermeket egy tanítónak tanítania: hogy ilyen körülmények között a tanításnak maradandó sikere nem lehet, és hogy az egész iskoláztatás nagyobb részben haszontalan, ez kétséget nem szenved."

60 * Az Ercsi és Érdi Egyesült Becsületes Molnár és Pék Czéh jó hírnévnek örvendett mindkét községben. Tagjai köztiszteletben álló személyek voltak. Vonatkozott ez más céhekre is. Tisztességesen dolgoztak, eleget tettek a tevékenységüket korlátozó rendelkezéseknek éppúgy, mint annak a jogszabálynak, amely 1872-ben a céhek megszüntetését rendelte el. Erre az intézkedésre akkor került sor, amikor az ipar gyorsütemű fejlődésének a céhrendszer megkötöttségei mindinkább akadályát képezték. A céhes ipar kényszerjellege már nem volt képes a testületet fenntartani, a mesterek fokozódó differenciálódását meggátolni, a mesterek és legények közötti ellentéteket kiküszöbölni. Az 1872-es Ipartörvény új alapokra helyezte az iparitanuló-képzést és az ipar gyakorlását. Tanoncszerződést 12 éves gyermekekkel lehetett kötni, azzal, hogy „a tanidő legalább addig tart, míg a tanoncz élete 15-ik évét betöltötte." Tizennégy éves korukig naponként 10 órai, azon felül napi 12 órai munkára voltak kötelezhetők a tanoncok. A céhek szerepét megváltozott formák szerint és tartalommal az ipartestület vette át, melynek alapítására Ercsiben csak a századfordulón került sor. Szervezési intézkedések történtek a közigazgatás területén is. A megye járásainak szabályozása során a törvényhatósági bizottság 1877. decemberében 5 járást szervezett: adonyi, móri, sárbogárdi, székesfehérvári és váli járást. Ercsi az adonyi járáshoz került. Ez a járásbeosztás közel 8 évtizeden át volt érvényben.