Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi
A kripta mellett obeliszket emeltek. Tervét Ybl Miklós készítette. A Duna fölé magasló oszlopon a Szász Gyula formázta portré és Eötvös József Végrendelet című versének néhány sora örökíti meg a nagy gondolkodó, író és haladó szellemű politikus emlékét. A Duna szabályozása nagy munkát és kereseti lehetőséget jelentett 1835-től 1837-ig. Ekkor terelték a folyót jelenlegi partjai közé. Az ercsi jobbágyok 1841. április 14-én beadvánnyal fordultak a megyéhez amiatt, hogy a földesúr az úgynevezett Kovács szigeten a kaszáló felét elvette. Kifogásolták, hogy Krisan Dolinán — a százhalombattai határban — a rétet már harmadik esztendeje magának foglalta le az uraság azzal, hogy oda téglavetőt építtet. Ennek következtében az érésieknek oly kevés a kaszálójuk, hogy a katonaságnak járó portioszénát úgy kénytelenek megvásárolni. Felpanaszolták az urbárium be nem tartását is, különösen az azzal ellentétes robotköveteléseket. Nincs nyoma annak, hogy a beadványt a megyei közgyűlés tárgyalta volna. 1844. november 9-én összefoglalták a birtokadatokat és a jobbágyterheket. Az úrbéri tabella Ercsiben 179 jobbágyra és 294 házas zsellérre vonatkozott. A jobbágybirtok 109 5/8 sessiónyi területéből 180 hold és 424 öl volt a belsőség, 2702 hold a szántó és 993 4/8 embervágó (kaszás) a rét. A jobbágyok 877 hold úrbéri legelőt, a zsellérek 294 hold legelőt kaptak. A jobbágybirtokot alig haladták meg a község területének egytized részét. A jobbágy terhek súlyosak voltak. Az úrbéri tabella a jobbágyoknak 5700 nap marhás-, vagy helyette 11 401 gyalog robotot, hosszúfuvar helyett 219 1/4 marhás-, vagy helyette 438 1/2 nap gyalog robotot kellett teljesíteni és 179 forint censust fizetni. A 294 házas zsellér köteles volt 5292 napi gyalog robotot teljesíteni, ezen kívül évi 294 forint censust fizetni a földesúrnak. 53 Az 1846—47-es katonai összeírás szerint Ercsiben a jobbágyok száma 153-ra, a zselléreké 194-re csökkent. Emelkedett viszont a kézműveseké. Hatvanhét iparos között tíz új molnár szerepel. A lakatosok, kovácsok, bognárok önálló, a vízi molnárok és pékek az érdiekkel közös céhet alakítottak. A két évtizeddel korábbi összeírás óta 60 ház épült a faluban. Az 1846—1847-es összeírásban 450 ház szerepel. A jobbágy terhek, dézsma és robot miatt elszegényedett, nehéz körülmények között élő lakosság nem volt képes adófizetési kötelezettségének eleget tenni. Különösen nagy gondot okozott az állatállomány nagymérvű csökkenése és az évről évre romló terméseredmények. Az adótartozás nőttön-nőtt, olyannyira, hogy az ercsiek nagymérvű elszegényedése a megyei közgyűlést ismételten foglalkoztatta. Ezernyolcszáznegyvennyolcat írtak, amikor a vármegye nemesi közgyűlése bizottságot küldött ki Ercsibe a „fizetési lehetetlenség" kivizsgálására. Ez különösen az 1/8 telkes jobbágyok körében állt fenn, akik igaerő hiányában nem tudták földjeiket megművelni. Az elégedetlenség antifeudális megmozdulásokhoz vezetett a megye több községében. Minthogy a gazdag paraszti rétegekből került ki az elöljáróság, a szegényparasztok követelték a hatalmukkal visszaélő elöljárók elmozdítását. A szabadságharc időszaka alatt Ercsiben említésre méltó harci cselekmények nem történtek, csupán átvonulások, beszállásolások. Az 1848.
