Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

A keresztes hadjáratok idején is mozgalmas események színhelye volt ez a terület. Itt vonult keresztül délnek VII. Lajos francia király keresztes hadaival Odo de Diogilo lovag. Az 1147. esztendőben írt feljegyzéseiből rá lehet ismerni a tájra.

10 Tamás nádornak tulajdonítják — III. István uralkodása alatt, — hogy ,,a Duna bal partján, Ercsinek átellenében a révnél, hol az alapzatok ma is láthatók, egy monostort épített." Romjai a századfordulón még megvoltak. A későbbi folyamszabályozások következtében a víz szintje erősen megemelkedett. Ezt megelőzően a monostor romjainak kőmaradványait részben, vagy egészben kitermelték és építkezésekhez használták fel. Hogy a 13. század elején Ercsi apátság volt, azt bizonyítja, hogy IX. Gergely pápa 1236. június 19-én a pécsváradi, tihanyi és ercsi apátokkal kimondatta az egyházi átkot azok felett, akik a János rendiek és a bizerei bencés apátság közti ellentétek során az apátot" darabokra kaszabolták, a segítségére siető szolgát agyonverték, egy szerzetes ujjait levágták és többet megsebesítettek."

11 A Szent Miklósról elnevezett ercsi monostort II. András király a cisztercita rendieknek adományozta. A szerzetesek 1250 táján foglalták azt el. Rövid ideig karthauzi szerzetesek is lakták a monostort.

12 Az 1241-ben beözönlött tatár hordák nem kímélték a monostort sem. Azt feldúlták, az ott tartózkodó szerzeteseket leöldösték, elpusztították. Elvonulásuk után IV. Béla király 1246-ban megerősítette az I. István által a bakonybéli apátságnak adományozott javadalmazásokat, köztük az ercsi halászat jogát is. A monostor jelentős egyházi intézmény volt, melynek IX. Bonifácz pápa 1400. december 16-án búcsút engedélyezett.

13 Országjárása idején IV. Béla megfordult Ercsiben is. Innét keltezte azt az 1266-ban ÍV. Kelemen papához írt levelét, „mellyel Demeter esztergomi főesperest igazolás végett Rómába küldi, hogy a pápát engesztelje ki." A 14. század elején többször változott a község neve. Okleveleken 1303-ban Erchey, 1318-ban Terra abbatis de Erche, 1331-ben Erchy nevekkel találkozhatunk.

14 Erch néven említik a községet 1465-ben. A kezdetben teljesen magyar lakta községben a tatárjárás után csoportosan telepedtek le római katolikus illírek, köznapi szóhasználat szerint a rácok. Gyorsan beilleszkedtek a község életébe, mivel számos vonásuk a magyar családokéhoz hasonlatos volt. A föld a kezdetleges művelés mellett is jó termést hozott, jövedelmező volt az állattartás is, meg a halászat. Az itteni lakosság jobb körülmények közt élt, mint a más helységekben lakó családok. Gabonájukat már vízimalomban őrlették. Forgalmas átkelőhely volt Ercsi, amely oppidum rangjára emelkedve egyike lett a 170 dunántúli mezővárosnak. A fejlődésnek azonban gátat vetett 1526-tól a török birodalom hódító politikája és hadjárata. A központi hatalmat, az ország védelmi erejét ebben az időszakban nagymértékben gyengítette a nemesség széthúzása, pártoskodása, a hatalomért folytatott harca. Az itt élő falusiak szemében még hatalmas erőnek tűnt az a háromezer főnyi, király vezette lovas és gyalogos sereg, valamint az őket követő