Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle

első lépést a templom visszavételére. A szolgabíró 3 kanonokkal együtt Fülére ment. A református lakosok hajlottak a megegyezésre, mivel sej­tették, hogy érdemi segítséget a vármegyétől a királynőig (Mária Terézia) sehonnét sem várhatnak, próbáltak viszont számukra is elfogadható fel­tételeket kieszközölni. Kijelentették, hogy hajlandók a templomot a ka­tolikusoknak visszaadni, ,,ha templomunk helett (helyett) Templom köbül építtetni engettetik és helly mutattatik . . . pénzen vett harangunkat le­vehetjük. Templomunkból minden Mobiliákat (felszereléseket) kihordha­tunk. Prédikátorunk Mesterünk és Oskola mint eddig úgy maradhatnak. Fülén leendő plébánosnak semmivel se tartozunk." Nem érték be természetesen üres ígéretekkel, hanem kijelentették, hegy a templomot csak akkor hajlandók átadni, „ha mindezeket káptalan maga Pötsétjével megerősíté . . . Vármegye confirmálja (megerősíti) ... az Urak kérésének engedelmeskedünk és templomunkat odaengedjük." 8,1 A veszprémi püspökség a füleiek kívánságának túlnyomó többségét lényegében elutasította (nagyon valószínű, hogy a káptalan mint kegyúr, hasonló álláspontot foglalt el). Lenthy püspöki helynök 1750. augusztus 15-én az alábbi nyilatkozatot tette: „Adom tudtára az, kiknek illik, hogy a Fülei Kálvinista valláson levő embereknek mostantúl fogva megenged­tetik, hogy amidőn halottyuk történik, mind a két toronyban levő harang (a toronyban lévő mindkét harang) megvonyattassék (meghúzattassék). . . pénz és fizetés nélkül. . . mivel ők is azon harangot, amely az Haranglá­bon, újonnan ... a toronyba feltenni és állandóképpen megmaradni. . . megengedték és odaadták . ,." 85 Mivel a püspöki helynök nyilatkozatában református templom építé­séről szó sem esett, a fülekieket ez az ígéret nem elégítette ki. Mikor Dubniczay kanonok dézsmálás céljából Fülén járt és egy Kovács János nevű jobbágyot megbotoztatott, a felháborodott lakosok a kanonokra tá­madtak és csak Almády András plébános könyörgésére hagyták békén. (Kovács János állítólag Bécsben járt, hogy a királynőnél adja elő a fülei reformátusok panaszait.) 86 1750. április 7-én a megyei közgyűlésen ismertették Almády András fülei plébános panaszát, mely szerint a fülei kálvinisták egybegyűltek és kijelentették, hogy mivel sem a királynő, sem a vármegye, sem a veszp­rémi káptalan nem fogja pártjukat, a templom kulcsát erőszakkal is el­veszik. Ezt követően két katona jelent meg a plébánosnál és követelték, hogy adja vissza a nagyböjti időszakra elvett dudát, hogy a fülei legé­nyekkel együtt táncmulatságot rendezhessenek. (A reformátusok nem tar­tották be a böjti szokásokat, melyek szerint hamvazószerdától húsvétig tilos mulatságot rendezni. Ettől függetlenül a plébános részéről értelmetlen lépés volt a duda elvétele, hiszen sejthette, hogy ezzel csak újabb indula­tokat kavar fel.) Az egyik katona erre indulatosan elment, a másik ott­maradt, és helyeselte, hogy a plébános nem adta vissza a dudát, mert „a parasztok rossz szándékban vannak". Ezt a katonát a pap kikísérte az ut­cára, ahol a parasztok csoportosultak, s közülük az egyik a plébánoshoz rohant és megragadta a karját. Ennek az embernek fia apjához hasonlóan cselekedett, de amikor a pap figyelmeztette őket, elengedték. Mivel a pa­rasztok észrevették, hogy a másik katona figyelmeztette a papot a vár­ható inzultusra, azt megragadták, és ütlegelték. A plébános beadványa szerint a fülei reformátusok kijelentették, hogy ha 3 papot küld is a

Next

/
Oldalképek
Tartalom