Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Felcsút
sága mellett szól, hogy Fényes 1836-ban 964 katolikus, 454 református, 15 evangélikus és 118 zsidó lakosról tud. 65 Eszerint az összlélekszám 1551 volna, tehát még magasabb, mint 1830-ban. De 1851-ben csak 580 római katolikus, 513 református és 160 izraelita családról tud. 00 Az összlélekszám tehát 300 fővel fogyott volna, főleg a katolikusság. Földesuraiként a Pázmándy, Rosty, Pető és több más családot említi. Közülük egyik sem szerepel a nemesi összeírásokban. De lehet, hogy másutt laktak, csak itt volt birtokrészük. Az itt lakók közül legvagyonosabb a Mohos család volt. Mohos Ferenc az 1809-es összeírás szerint szolgabíró, 1819-ben táblabíró, és több nemes közbirtokostársának ügyvéde. 0 ' A család vagyonát jellemző adat, hogy 1845-ben Mohos Pálné 7 gyermeke osztozott a családi vagyonon. Mindegyik kapott 130 holdat, maradt még 4 igásló, több csikó, 12 ökör, 6 tehén, 2 szekér teljes felszereléssel, néhány borjú. 08 Valószínű tehát, hogy az említett föld többnyire legelő volt. A XVIII. század elején Felcsútra települő nemesek, az Érdyek, Bókák reformátusok voltak, prédikátort is tartottak. A Patajon 1725. áprillis 8-án tartott — zsinatnak nevezett — gyűlésen a felcsúti prédikátor is megjelent. 00 Utóbb panaszolták, hogy 1734-ig volt prédikátoruk, később levita szolgálatával éltek, de 1748 táján ettől is megfosztották őket Padányi Bíró Márton veszprémi püspök kívánságára. Emiatt képviseletükben Szűts Pál és Mészöly Gergely panaszt is tett a királynőnél. 70 A panasz alapján a Helytartótanács rendeletére a vármegye szolgabíróval vizsgáltatta meg az ügyet. A kihallgatott katolikus jobbágyok (Sajnovics család jobbágyai) vallomásából, kitűnt, hogy a vizsgálat előtt kb. 20 esztendővel volt a falunak református prédikátora Veresegyházi István nevű. Ez azonban elment, mikor a lakosság egy bekvártélyozott német katona agyonverése miatt elszéledt, és a megmaradtak nem tudták eltartani a prédikátort. Ezután a vesszőfonás falú református oratórium elpusztult. A pestisjárvány után 3—4 évig egy Zádori nevű lévitát tartottak a faluban, ez azonban szintén elment Csabdira, mert itt nem tudták eltartani. Ezután kb. 5 évig levitájuk sem volt. Másfél évvel ezelőtt is jött egy lévita, de csak 4 hónapig nyomorgott itt, azután elment Pátyra nótáriusnak. Majd jött egy másik, de az is csak egy évig maradt. Ezalatt hol egyik hol másik háznál gyűltek össze imádkozni, könyörögni. Erre be is harangoztak. Ezalatt a keresztelést, esket és t, temetést az alcsúti prédikátor végezte itt is. Öt azonban a hatóság eltiltotta a felcsúti funkcióktól. Ezért Érdy Andrást a bicskei lelkész temette. A múlt év farsangján (1747) a közbirtokosok kérelmére az itt vizitáló esperes elküldte prédikátornak Miskolczy Istvánt, aki Érdy házánál él. 71 A Helytartótanács a vizsgálat alapján úgy döntött, hogy nem bünteti ugyan meg az érdi nemeseket a jogosulatlan vallásgyakorlat miatt, de Felcsútról elmozdítani rendelte a prédikátort, és az ottani illegális református vallásgyakorlatot megszünteti. Az itteni reformátusok fordulhatnak ugyan esketés, keresztelés, temetés végett a bicskei vagy alcsúti református lelkészhez, de csak akkor, ha az illetékes katolikus plébánosnak a neki járó stóladíjat előzetesen megfizették. Ezt a határozatot azonban csak 1763-ban adta ki a Helytartótanács, addig 1750—53-ig Pákozdi Mihály, 1753-tól 1756-ig Szikra János, 1756—'58-ig Mészáros János, 1758-tól 1763-ig Szentiványi Mihály működött felcsúti prédikátorként. Szentiványi 1763 február 6-án meghalt. Ezután a nyilvános református vallásgyakorlat jó időre meg is szűnt. Pedig 1762. szeptember 27-én a jogvitában való
