Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Felcsút
nyújt a közbirtokosok gazdálkodására, mely javarészt állattenyésztő lehetett, hisz rétkaszálást, gyűjtést kívánnak robotba, kevés a szántási igény. Viszont ezzel majdnem egyidejűleg 1768-ban a felcsúti jobbágyok és zsellérek arról panaszkodnak, hogy a közbirtokosok súlyos szolgáltatásokat követelnek tőlük, emiatt többen elvándoroltak a faluból, mégis a régi módon kell adózniuk, különösen a katonatartás sújtja őket erősen. Hogy milyenek voltak ezek a súlyos szolgáltatások, arra jellemző a Gányi János közbirtokos ellen emelt panasz, aki minden legelőre kihajtott állat után egy máriást szed. 50 A közbirtokosok között voltak vagyonosabbak és szegényebbek. Rosty Ferencnek például 7 cselédje volt (öregbéres, 3 béres, csősz, erdőkerülő, kocsis, gulyás) akik számára összesen 7 mérő búzát, 61 mérő árpát és 136 lat sót adott konvencióban. 57 Huszonhét felcsúti lakos kapott tavaszi szántás alá összesen 53 magyar hold szántót. Köztük volt olyan is, aki 6 holdat kapott, nyilván nagyobb igaereje miatt, de legtöbbjük csak 1 vagy másfél holdat.'' 8 Nem derül ki a feljegyzésből, hogy mi címen osztották ki ezeket a földeket. Ennyien nem lehettek cselédek. Inkább az a valószínű, hogy a napszámba járó hazátlan zselléreket díjazták ezzel. 1768-ban az úrbéri vizsgálati jegyzőkönyv négy közbirtokost, az Érdy, Gányi, Fitos és Horvát családot jelöli meg a falu földesuraként. Nincs köztük Rosty, akinek a fentebbiek szerint számos cselédje volt. A jobbágyok legfőbb panasza, hogy nincs elegendő legelőjük, mert az árendások marhái és juhai elélik a legelőket. Ez megerősíti azt a fentebbi megálla-, pítást, hogy a közbirtokosok gazdálkodása főleg állattartás volt. Ezt most kiegészíthetjük azzal, hogy nem saját kezelésben tartották többnyire az állatokat, hanem bérbe adták a legeltetési jogot. A jobbágyoknak van a faluban kisebb szőleje, de borkimérési joguk nincs. Ez megegyezik azzal, hogy az 1762 évi úrbéri szerződés nem szól a kocsmajogról. Tehát ezt alalkalmazták, nem pedig a megye által a század elején alkotott — egyébként a jobbágyokra sokkal súlyosabb — urbáriumot. Nem derül ki, miért tartotta fontosnak a vizsgálat, hogy milyen szomszédos — néha távolibb faluk malmaiba jártak a felcsútiak őrletni. 59 Annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy Felcsúton malom nem volt, de nem is volt olyan mérvű földmívelés, mely akár egy kisebb malmot is elegendő munkával ellátott volna. A faluban II. József korában mindössze néhány szilárd anyagból készült nemesi kúria volt, utai nedves időben nagyon rosszak, rétjei viszont szárazak. Erdeje vegyes fákból áll. 00 A falu jellegét nagyszámú közbirtokos nemese adta meg. Ezek száma állandóan szaporodott, a beköltözöttek nemességét alkalmasint a rég helybenlakók igazolták, amikor felvették őket a közbirtokosságba. De egyes közbirtokosok elég gyakran meg is váltak itteni birtokuktól és elköltöztek vagy családjuk kihalt. A falubeli nemesség tehát állandóan mozgásban volt, bár néhány familia, így az Érdyek, Storok, Hollósyak állandóan a faluban éltek, ezeknek azonban oly nagy számú tagja volt, hogy ha elköltözött is közülük néhány, még mindig maradt közülük bőven. A mozgást a következő táblázat érzékelteti. A nevek melletti szám azt jelzi, hogy e névnek hány felnőtt férfi tagját írták össze. Az 1809. évi összeírásban külön feltüntették a kiskorú fiúkat is, e rovatban tehát ezeket is külön feltüntetjük.
