Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

A birtok másik része (terra castri) a fehérvári várhoz tartozott, a XIII. század elejéig, ezután pedig a Csákok tulajdonába került. Ezt évre pontosan nem tudjuk meghatározni, de egy 1230-ból származó oklevél már arról tudósít, hogy Béla herceg Csák Miklóstól, aki II. Endre kedvelt embere volt, és több ízben viselt udvari főm éltóságokat, számos birtokot elvett és ezek közt találjuk „Sobocát" is.

22 1232-ben azonban II. Endre, Béla korábbi intézkedésével szemben többek közt ,,Zabaca"-t is újra Csák Miklós kezére juttatja tekintettel a királyságban és azon kívül végzett szolgálataira.

23 Az oklevél megemlíti, hogy „Zabaca és Tymar várföldek határjeleit az elkülönítés végett leírni nem tudjuk, minthogy ezek köröskörül a keresztesekkel és másokkal határosak."

2

'

1 Mivel a határok megléte a terra esetében a hely lakottságának egyik fő kritériuma, ezért ennek hiányában „Zabaca" várföldet gyér népességűnek, ill. néptelennek tekinthetjük. 1232 után a terra nem szerepel egyetlen forrásban sem. Paradox módon azonban éppen ezt tudjuk felhasználni, hogy még egy pillanatra betekintést nyerjünk sorsának alakulásába. Ami ezt lehetővé teszi, az Csák Miklós 1237 évi végrendelete/

13 Ebben sok korábbi birtokával egyetemben „Zabacá"-t sem találjuk meg, ennek pedig az a magyarázata, hogy Béla 1235-ben trónra lépvén, folytatta a várbirtokok visszavételének politikáját, s ennek során 1235—37 közt kerülhetett „Zabaca" is újra királyi kézbe. III. 1193 után majdnem két és fél évszázadig a praediumról nincs semmi adatunk. Azonban amikor a XV. sz. elején újra találkozunk vele a forrásokban, addigra a praediumnak már kialakult egy új, és sajátságosan Magyarországra korlátozódó jelentése — ez pedig puszta.

20 Ez azzal magyarázható, hogy a korai (XI—XII. századi) praediumok olyan nagy számban néptelenedtek el a XIII—XIV. századi gazdasági-társadalmi változások során, hogy a XV. századra a praedium fogalom eredeti tartalmát teljesen elvesztette, és már csak lakatlan helyet jelölt. Erre a sorsra jutott Zoboka is. A környékbeli praediumok történetét is figyelembe véve elpusztásodásának folyamatát a XIII. század közepétől a XIV. sz. 60—70-es éveiig tartó időszakra kell tenni. A XV. században a jobbágyok gyakran vették bérbe az ilyen pusztatelkeket. E bérleteknek azonban meg volt az a korabeli sajátosságuk, hogy szerződő, bérbe vevő félként az idegen földesúrral szemben nem a jobbágy állt, hanem saját földesuruk.

27 Ezt láthatjuk Zobokára vonatkozó forrásainkban is. 1428-ban Tamás praeceptor, a keresztesek elöljárója és Rozgonyi István főispán a budai káptalan előtt szerződést kötnek egy, a Bodaythwyzen levő malmot és a mellette elterülő birtokot illetően. A földet és a malmot 36 évre veszi bérbe Rozgonyi, a csurgói jobbágyok számára, évi 14 arany forintért, úgy hogy 7 aranyat Szent Jakab napján, 7 aranyat pedig Szent Vitális napján tartozik fizetni.

28 Az oklevél nem említi név szerint a birtokot, de a későbbi források segítségével egyértelműen bizonyítható, hogy Zobokáról van szó.