Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

Pesty Frigyes: Fejér megye helységnévtára. FMTÉ 11. 1977. Réti László: Fejér megye tanácsköztársasági szervezete és pecsétjei. FMTÉ 2. 1969. Rumi, Kari Georg: Geographisch-statistisches Wörterbuch des österreichischen Kaiserstaates. Wien 1809. Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828—1864. FMTÉ 7. 1973. Schematismus Dioscesis Albaregalensis. 1977. Straszer György: Politikai viszonyok a Tanácsköztársaság idején Fejér megyében. FMTÉ 2. 1969. Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében. 1945 nyarától 1946 tavaszáig. FMTÉ 4. 1970. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I—XIV. Budapest. 1891—1914. Szirbik Ferenc: Fejér megye újjáépítése. Székesfehérvár 1946. Thury Etele: A fehérvárcsurgói református egyház története. Pápa 1885. Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. Dunántúl. Budapest 1970. Vályi András: Magyarország leírása. I. Buda 1796. Virág István: Új honfoglalás. Székesfehérvár 1947. Zách József: Fejér megye topographiai statisztikája. Székesfehérvár 1863. Sashalmi Endre: ZOBOKAFÖLDJE (Zoboka, más néven Bakon) I. A település neve a XII. sz. végén bukkan fel először az írásos emlékekben, de államalapítás kori meglétére utal a királyi magánbirtok (praedium), illetve a várbirtok (terra castri) együttes előfordulása. III. Béla 1193-as aranybullás oklevelében megerősíti birtokaiban a fehérvári kereszteseket, s az általános felsorolásban említett 55 praedium közt szerepel „Zoboca" is.

1 A határleíráskor azonban már „bókon" néven említik, de hogy ez a két elnevezés egyazon birtokot takar, annak bizonyítéka, a keresztes lovagok egy 1469. évi oklevele, amelyben már a „Zabaka más néven Bakon" megjelölést használják.

2 A praedium a XII. században kiemelkedő szerepet játszott történelmünkben, ugyanis a bakonyi erdőispánság központja volt. Ezt alátámasztja az a tény, hogy Kiss Lajos szerint maga a Bakony-hegység is ,,bokon"-ról, erről a Fehérvárcsurgó és Isztimér közt húzódó településről kapta a nevét.

3 Jelentőségét minden bizonnyal akkor vesztette el, amikor III. Béla anyja, Eufrozina a kereszteseknek adományozta 1162—72 közt, s ezt erősíti meg később a király/' Az 1193-as alapítólevél a következőképpen adja meg a birtok határait: „bokonon az első határ ugufa-nál kezdődik. Innen Moinnerou kerek-ig. Innen bik kerek-ig. Innen Milar-ig, majd toloy erdejéig (hegyig). Innen Gogud-hoz. Majd coac-hoz. Innen Stamer-hez. Innen Sag berk-hez. Innen Nuchud-hoz, és így tér vissza az előbb említett ugufa-hoz."

5 A határnevek jelentésének nagy részét Mikos József munkája alapján közlöm.