Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

soktól most is tartózkodtak. A községi nagyvendéglő bérbeadásának határideje lejárt, megint felvetődött a gondolat, hogy a helyiséget oly mértékben tatarozzák, hogy az modern, tiszta, egészséges vendéglővé váljon. A nagy költségre való tekintettel az eddigi bérlő kezén hagyták komoly beruházás nélkül, és csak a bérösszeget emelték fel 50-ről 70 mázsa gabonára.

170 Az igaz, hogy a vendéglő udvarán már korábban olyan építkezésekre adtak engedélyt (nyomda és üzlet)

171

, ami a vendéglő nagyobbítását gátolta. Egy 1926. évi határozatban a képviselőtestület a pénzügyminiszterhez a község nevében fellebbez, az iparosok kereseti adójának 20—50%kal való felemelése miatt.

172 Persze ez az adófelemelés országos jelenség volt, és a pénz stabilizálásának természetes kísérőjelensége. Másrészt a községi képviselőtestület a MÁV menetrendjét is kifogásolta, és ezzel a kereskedelmi miniszterhez fordult, mert mind Veszprémbe, mind Budapestre utazásnál a csatlakozások előnytelenek voltak az enyingiek számára.

1

'

3 Ez a kényelmetlen menetrend pedig elsősorban az iparosok és kereskedők tevékenységét gátolta. Noha a helységnek két iskolája volt, a katolikus és a református, az előbbiben 1925-ben 4 tanterem és 4 tanerő, az utóbbiban 3 tanterem és 3 tanító volt.

17

'

1 Egy 1922. évi feljegyzés szerint a helységben összesen 800 tankötelesről vezettek nyilvántartást, az elemi iskolákkal a községnek nem sok gondja volt. Mindkét vezető tanítónak volt illetményföldje. A község — egy homályos eredetű gyakorlat szerint — a református lelkésznek öt, a tanítónak egyszekérnyi szénát adott a községi rétekről. Ehelyett az első világháború előtt már koronában megállapított szénaváltságot fizetett a község, amely természetesen elértéktelenedett. 1922ben mind a református lelkész, mind a két tanító szénaváltságát 20 000 illetve 4—4000 koronára emelték fel, ami azonban hamarosan szintén értékét vesztette.

175 1925-ben azonban egy újabb törvény értelmében külön, a község terhére állapították meg a testnevelési oktató díjazását.

1

'

0 Mint járási székhelyen, természetesen működött ipartestület és iparostanuló- (tanonc, inas) iskola is, melyet a község tartott fenn, és ő felügyelt rá.

177 Ez szerény méretű volt, az oktatást egyetlen személy, Vincze Sándor, református tanító látta el, a református iskola tantermében működött, és annak használatáért mindössze évi 10 mázsa fát adott a református iskolának, és a világítás költségét fedezte.

178 Utóbb Zábrák Károly katolikus tanító lett az iparostanonc-iskola tanítója.

179 A község tartotta fenn az óvodát is, de annak helyiségét használták háziipari tanfolyam és sorozás céljára is. 180 Az óvoda szerény méretű volt, az óvónőn kívül egy, 1925-től két alkalmazottja, vagy ahogy a képviselőtestület kifejezte „cselédje" volt

181 Már 1925-ben felmerült a községi polgári iskola létesítésének terve, és 1926-ban e célra egy ház megszerzését vitatták, és bár a gondolatot nem vetették el, de anyagi okokból nem tudták megvalósítani. Ügy számították, hogy a polgári iskola tanulólétszáma „még az ötvenet is elérheti".

182 A testnevelés és sport támogatása terén odáig jutottak, hogy ennek figyelemmel kísérésére bizottságot választottak, és megengedték, hogy a vásártér egy részén, az enyingi tornaklub tagjai sportolhassanak.

183 1922-ben felmerült a községben egy járási kórház létesítésének terve. Erre a célra 1923-ban a község egy telket is felajánlott, 1925-ben pedig