Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó
Az 1850-es évek második felében megújultak az úrbéri (elkülönítési, tagosítási) perek. 1858-ban az uradalom a megyei úrbéri törvényszékhez folyamodott az úrbéri szabályozás megindítása végett. Javaslata a következő volt: a községben 44 egésztelek volt, a telkes családfők ténylegesen 2211 holdat bírtak. A törvényes illetőség pedig csupán 1628 hold lett volna, így a maradványföldek mennyisége 583 hold. A házas zsellérek 97-en voltak, törvényes illetőségük összesen 14 550 hold, megváltandó maradványföldjeik összesen 46 holdat tettek ki. Az uradalom legelőilletőség fejében telkenként 8 holdat ajánlott. 158 A telkes családfőknek juttatott legelőilletőség végül is telkenként 8 hold, jobbágytelkek korrigált száma 44 í / 2 lett. A jobbágytelkek összes számára így 354 hold jutott. A csurgóiak az 1850-es évek után is usus alapján legeltettek az uraság erdejében. Az úrbéri szabályozás során felvett térképek a Fejér Megyei Levéltárban és az Országos Levéltárban találhatók. 15 ' A kataszteri birtokíveket 1896 után Tóth Géza segédjegyző az új minta szerint készítette el. Minden birtokívért 1 kr díjazást kapott. A kataszteri nyilvántartás pontos vezetése a községi igazgatás állandóan visszatérő gondja. 1917-ben a közgyűlés kimondta, hogy új telekkönyvi másolatot készíttetnek és erre 151 koronát ki is utalt. 100 A legelőre hajtás időpontját minden évben a községi közgyűlés határozta meg, rendszerint április végére, május elejére esett. A legelőre hajtás jogalapja egy negyedtelek volt, a negyedtelkes gazdának joga volt 2 jármos marhát, 1 növendéket és 1 tehenet kihajtani. Akiknek nem volt egy negyed kültelkük, azok az állatok darabja után 5 Ft-ot fizettek, ha az állat éjjelre is kint maradt (ha nem, akkor csak 4 Ft-ot). A telkes gazdák azokért az állataikért, amelyek a megszabott számot túllépték, ugyanazt a fűbért fizették, mint a nem telkes gazdák. A községnek kétféle legelője volt: a laposi legelő, ahová az igás marhákat és a tehénlegelő, ahová a fejősteheneket hajtották. 1904-től kezdve az i /s telkes gazda 1, az í /f l telkes 2 és a 2 /A telkes 4 darab állatot hajthatott ki a laposi legelőre. A zsellérnek bérelnie kellett a legelőből egy darabot. 161 Az 1853. évi hivatalos jelentés szerint a Csurgó központtal működő uradalom Keresztes és Csurgó falvakra, Igar- és Borbálapusztákra terjedt ki. Tulajdonosa — helyesebben zálogbirtokosa — gróf Károlyi György, aki 1854-ben a zálog- és megváltási összegért megvette az uradalmat. Gróf Károlyi Györgynek nem ez volt az egyetlen birtokgyarapítása. 1840-ben zálogba, majd 1847-ben véglegesen megvette a debrői uradalmat, Tarnócával és Verpeléttel együtt. 1859-ben a Pest megyei Sőregen 6825 kat. holdat vett meg 525 000 Ft-ért gróf Keglevichtől. 1862-ben Csernovicstól 1,5 millióért megvette a 10 909 kat. holdas mácsai (Arad m.) és simándi uradalmat. 1857-ben kifizette testvérének (Lajosnak) az orosházi és a kiscsákói elszórt földeket, így ezek is az ő tulajdonába kerültek. 102 Károlyi György a nagykiterjedésű birtokokat újjászervezte. Élükön a Központi Tisztség (Pest-Nagykároly) állott, titkárral, ügyésszel, főpénztárnokkal, fővámszedővel, írnokkal és iktatóval (Éble Gábor). A birtokokat három — nagykárolyi, orosházi és debrői — kerületre osztotta, mindegyik élén egy-egy felügyelővel. A birtokszervezetet az alábbi táblázat mutatja: 105
