Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

letek után megvásárolni a gróftól a szükséges épületet, amivel adóssága ismét nőtt.

134 Csak 1921-ben került sor, az 1921. évivel együtt, az 1917. és 1918. évi községi költségvetés hivatalos elfogadására. A fentiekből érthető, hogy a költségvetési bevételek felét, harmadát fedezték a kiadásoknak. A képviselőtestület kénytelen volt 60, 80, sőt 90%-os pótadót kivetni a költségvetési hiányok fedezésére.

135 Voltak bőven ötletek a községi jövedelem fokozására. Bérbe adták a községi gőzmalmot, a felszámolt uradalmi szeszfőzde helyett községi szeszfőzde nyitására kértek engedélyt, de kénytelenek voltak a közbirtokosságnak is italkimérési jogot javasolni, sőt a vasútállomás mellett még egy italkimérés engedélyezése iránt is felterjesztést tenni

136

; holott ezek a község tulajdonában lévő nagyvendéglő forgalmának jelentettek konkurenciát. Egészen kisszerű ötletekkel is próbáltak takarékoskodni, pl. a Mezőkomáromba vezető út melletti kőcsatornát lebontani és az anyagot a község belsejébe behozni más csatornák építésére illetve javítására felhasználni. Ez igazán a kapkodás jele volt.

137 A község téglaégető kemencéjét pedig csak úgy tudták évi 4 mázsa búzáért bérbe adni, hogy az évek óta használaton kívüli téglaégető helyreállítására a bérlőnek kétévi bérmentességet adtak.

138 E rendkívüli zavaros költségvetési viszonyok ellenére a köztisztviselői létszámapasztási rendeletekkel a községi képviselőtestület mereven szembeszállt, létszámapasztáshoz nem járult hozzá, sőt, új segédjegyzői állást is szervezett.

139 Pedig a községi alkalmazottakkal állandóan gond volt. Az infláció idején folyton romló koronában megállapított fizetések nem fedezték a megélhetés költségeit. Megesett, hogy a tisztviselői jövedelemkiegészítést a község nem a saját terhére igyekezett megoldani, így a jegyzői magánmunkálatok díjazásának tízszeresére emelésével, ami csak indítvány volt a község részéről, hisz erről törvényhatósági szabályrendeletet kellett alkotni.

140 A községi szegődményes alkalmazottak (irodaszolgák, rendőrök) fizetését már 1920-ban úgy oldották meg, hogy 1—1 hold szántóföldet kapjanak a községi földekből, mert részfizetésük oly csekély, hogy „nem lehet köztük fegyelmet tartani", hisz napszámos munkával jóval többet keresnének.

141 A jegyzők ós irodatisztek számára először „megélhetési segélyt" szavaztak meg, és azt minduntalan új összegben állapították meg.

142 Amikor 1921-ben két új segédjegyzői állást rendszeresítettek, nekik szolgálati lakást is biztosítottak.

143 Viszont a községi szülésznők fizetésemelését megtagadták azzal az indokkal, hogy az egyes szülések után a páciensektől elegendő díjazást és ajándékot kapnak.

144 Viszont a községi bíró, pénztárnok és elöljárósági tagok fizetését folyamatosan emelték, mert ezeknek állandó, a felek által nem díjazott munkája volt.

145 Később ez sem volt elég, a szegődményesek számára a fizetést búzában állapították meg, és hozzá még 12 mázsa tűzifát, 1 öltözet ruhát, lábbelit is rendeltek.

146 A fogyasztási adó kezelőjét a beszedett adó 5%-ával díjazták.

147 A községi jegyzőt és helyetteseit a földbirtokreform során a községnek igényelt 20 kh szántóföld használatával kívánták jutalmazni.

148 1923-ban már a segédjegyző túlóradíját is havi 50 kg búzában állapították meg, sőt, ezt visszamenőleg is utalványozták. De 1925-ben áttértek az aranykorona-számításra, és mind a jegyzői iroda alkalmazottainak, mind az elöljáróság tagjainak és a községi szegődményeseknek fizetését aranykoronában állapították meg, melyet a korona romlása szerint