Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

fehérvári molnár is a csurgói céh tagja volt. A malomárok vízbősége lehetővé tette, hogy a környező és a távolabbi helyekről szárazság idején idehozzák az őrletni való gabonát. Bicske lakói pl. az úrbérrendezéskor azt jelentették, hogy Bicske határában két malom is van, de szárazság idején Csurgóra járnak őrletni.

78 A malmokon kívül megélhetési forrás volt még az erdő. Csurgó, a megye erdőövezetében fekszik, a lakosság téli időben favágással, fuvarozással és kis tételekben való eladással is foglalkozott. 1760 körül a falu erdőrészt irtott és szőlőt telepített. A földesúr hét szabad évet engedett nekik és azt ígérte, hogy ezek elteltével is csak kilencedet kell fizetniök a szőlők után. 1771-ben a lakosok azonban amiatt panaszkodtak, hogy a fehérvári prépost már három éve a tizedet hatalommal megvette rajtuk. Panaszukra Fejér vármegye folytatott le vizsgálatot. A megyei jelentés alapján a helytartótanács helybenhagyta a sedria ítéletét, (amely a tizedszedést eltiltotta) és elrendelte a már beszedett tized visszafizetését (illetve a kártérítést) is.

79 Ezt megelőzőleg is volt nyugtalanság a faluban: 1766-ban a lakosok lázadoztak, nem adták meg földesuruknak a kellő tiszteletet és az úrbéri szolgáltatásokat. A csurgóiak a sérelmeik orvoslására, az alispán kezdeményezésére, összehívott úriszéken az idézés ellenére sem jelentek meg. Ezért a megyei közgyűlés úgy határozott, hogy az engedetleneket méltó megbüntetésük végett a megyei börtönbe vetik.

80 1803-ban a csurgói jobbágyok az uralkodóhoz folyamodtak, mert az uradalom az előírtnál több robotot követelt és a Mészáros rét helyett a Sóstó dűlőt akarta nekik adni. Az ügyet a helytartótanács parancsára a szolgabíró vizsgálta ki. A vármegyei közgyűlés 1804-ben úgy foglalt állást, hogy a földesúr ne követeljen többet az előírt robotnál, illetve elrendelte a Mészáros rét és a Sóstó dűlő hiteles felmérését. A vármegyei földmérő megállapította, hogy a Sóstó dűlőn lévő földek jobbak és nagyobbak a másiknál. A megyei közgyűlés ezért a panaszt elintézettnek tekintette, „mert nincs szükség a jobbágyjárandóságok új felmérésére vagy új úrbéri tabella készítésére."

81 A lakosság nemcsak az úrbéri terhek, hanem a katonaság részére teljesített szolgáltatások miatt is panaszkodott. Az első ilyet 1700-ból ismerjük. Ekkor a csurgói szegény emberek tettek panaszt a vármegyénél a beszállásolt katonák ellen, akik nem elégedtek meg a vármegye által elrendelt szolgáltatásokkal, hanem mindennap háromszor, főtt ételt követeltek, ebédre-vacsorára két tál ételt. Minden katonának egy-egy pokrócot is kellett adniok, pedig meleg szobával tartották őket. Az egyik jobbágy (Varga Gergely) éjjel összecsomagolt és elhagyta a falut, mert a katona az ételért egy nap háromszor is megverte a feleségét. A káplárral együtt 9 fegyveres volt a faluban, valamint egy asszony, egy szolga, 10 ló és 10 teherszállító ökör. A falu a vármegyéhez fordult segítségért, hogy pusztulásra ne jussanak. „Ami még nem fordult elő eddig, szappant is követeltek a katonák a ruháik mosásához" — írják.

82 1707-ben csurgói lakosok gróf Esterházy Ferenc főispánhoz fordultak, mert a fehérvári kapitány annak ellenére, hogy 4 öl fa kivételével minden kötelezettségüket teljesítették, rájuk ment és 71 marhájukat elhajtotta, a falut feldúlta, ami a katonák kezébe került, mindent elvittek. Kérték a főispánt, hogy „mentse meg őket a végső siralmas pusztulástól". Fejér