Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying
is megindult. Csökkent a rét, viszont megnőtt a kert: nyilván gyümölcsöskertek lettek. 02 A legelő feltörése elég természetes, hisz közben eltörölték az osztrák gyapjúvámot, és az ausztráliai gyapjúval a magyar nem tudott az osztrák textilgyáraknál versenyezni, így a korábban jóhírű juhászattal a földesúr fel kellett hagyjon, a parasztok pedig itt korábban sem igen tartottak birkát. Azonban a kert, úgyszólván teljes egészében Csekonicsé volt, a szántóból 2694 kat. hold Csekonicsé, 1100 kat. hold a Közalapítványé, a kisebb birtokosoknak tehát összesen 4954 kat. hold szántó maradt. Kétségtelen, hogy mindkét uradalom jól fel volt szerelve; egyebek közölt 5 járgánya, 3 cséplőgépe, 10 vetőgépe, 82 ekéje, 166 szarvasmarhája, 1346 sertése, a közalapítványi uradalomnak 2 járgánya, 1 cséplőszekrénye, 7 vetőgépe, 50 ekéje, 243 szarvasmarhája, 735 sertése és 1473 juha volt. Tehát itt ekkor még próbálták fenntartani a juhászatot. A két uradalomban összesen 151 cseléd volt. i,;! így érthetővé válnak a nagy adósságok is. Nagy beruházásokat kellett a birtokba befektetni, hogy jövedelmezővé váljék. Mindez a lakosság számára munkaalkalmat jelentett, gazdasági fejlődését azonban gátolta, mert az uradalom gabonatermelése megnehezítette a kisbirtokosok gabonatermésének eladását, hisz legyőzhetetlen versenytársat jelentett. Nagyobb lehetőséget jelentett a parasztság számára az állattartás. Az állatok száma ugyanis így alakult: Év Szarvasmarha Ló Sertés 1895 1671 800 4426 1911 1890 776 4416 1925 1332 637 3214 1935 1623 920 8079 Az 1895. évi 1859 darabból álló juhállomány 1911-ben 2595-re emelkedett, azonban 1935-re teljesen eltűnt. Az 1895-ben 12 139 darabot számláló baromfiállomány 1935-re csak 17 390-re nőtt (ebből 14 412 a tyúk és gyöngytyúkféle, 903 liba, 1931 kacsa, 144 pulyka). A méhészkedés szerény méretű volt. Az 1895. évi 169 méhcsalád helyett 1935-ben 245-öt találtak. 04 Meghökkentő, hogy a baromfitenyésztés alig szaporodott, holott a községből elég jó értékesítési lehetőség volt a városokba, és a balatoni nyaralóhelyekre. A Csekonics-uradalom tehenészetéből a tejet 1902 táján naponta Budapestre szállították. 93 Az állatállomány nagyobb része paraszti kézen volt. Az 1895. évi 4426 sertésből mindössze 763 volt a Csekonicsuradalcmé. A juhokat a Draskovics-uradalom tenyésztette. Az 1895. évi 1671 szarvasmarhából 763 volt a Csekonics-uradalomé. 90 A svájci pirostarka szarvasmarhára való áttérés az uradalomnál és a parasztoknál egyszerre indult meg. Az enyingi gazdakör a Csekonics család zsombolyai uradalmából vásárolt tenyészbikákat. 97 Csekonics birtokán kisebb ipari jellegű beruházások voltak. 1897-ben már volt Pátapusztán téglaégetője, 1904-ben pedig Nagykustyánpusztán mezőgazdasági szeszfőzdét kívánt létesíteni, kizárólag saját terményeinek feldolgozására. 98 Mindez nem volt olyan ipari létesítmény, amely lényeges munkaalkalmat jelentett volna, és általában előmozdította volna Enying iparosodását. Egyébként a 20. században mindkét nagybirtokos abbahagyta az intenzív gazdálkodást. 1925-ben Draskovics uradalmát bérbe adták, a
