Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd
A parassztság természetesen igyekszik saját terheit csökkenteni, és mint mindenütt, így Érden is a földesúrral több ízben szembekerül. 1779ben az oppidium communitása panaszolja, hogy senki sem akarja a bírói tisztet vállalni, ezért 75 Forintot kell a bírónak fizetni. Ugyanakkor azt is panaszolja a mezőváros közössége, hogy 108 házban lévő árendásokat kötelezik a közterhek viselésére. 106 Sajnos nem tudjuk pontosan, hogy milyen okok késztették a jobbágyokat arra a mozgalomra 1802-ben, amely a Helytartótanács figyelmét is felkeltette. Ekkor ugyanis Illésházyt arra figyelmezteti a Helytartótanács, hogy figyelje jobbágyait, nehogy nyílt lázadássá fajuljon a jobbágyok elégedetlensége. A jobbágyok akkor már pénzt is gyűjtenek a bécsi és pozsonyi megbízottaik költségeire. Ezt is meg akarja akadályozni a Helytartótanács. Egyúttal utasítja a főszolgabírót, hogy tartson vizsgálatot. 10 ' Nem tudjuk mennyiben áll kapcsolatban ez az 1803. évi úrbéres vita. amelyet az úriszék közbeiktatása nélkül a földesúr és jobbágy között sikerült megoldani. 108 Az érdi jobbágyok igyekeznek valamennyi, részükre alkalmas lehetőséget kihasználni sorsuk javítására. Erre jellemző adat, hogy mikor a törvény megengedi, hogy a jobbágy vadászhasson (ami eddig részére szigorúan tiltva volt!), 1806-ban rögtön ki is jelölik maguk számára a vadászterületet. 109 A szolgáltatások beszedése sem mehetett mindig könnyen. 1838-ban heten adósak maradnak gabonával. 110 1837-ben az uraság és a parasztok legelőjének elkülönítését kérik a jobbágyok. 1841- ben levélben kérik Udvari Cserna Károly „főügyvédet", hogy határuk regulációját, és annak perét mozdítsa elő, 1. mert legelőjük nem lévén, marháikkal nem tudnak mit kezdeni, 2. mindaddig, amíg határuk fel nem osztódik, földjeiket nem trágyázhatják. 111 1842- ben a megyei törvényszék elrendeli a marhalegelők elkülönítését (érdekes, itt is vonyós marhákról van szó!). Ugyanakkor méltányosnak találja az uraság panaszát is, mely szerint a jobbágyok nem trágyázzák kellőképpen földjeiket, sőt a trágyát el is adják. Ennek megszüntetésére utasítja a parasztságot. 112 Az elkülönítést úgy látszik, mégsem hajtották végre, hiszen 1844. július 13-án Buradits János bíró, Polakovits Mártony esküdt és még 11 érdi jobbágy aláírásával újabb folyamodványt küld a megyéhez. E szerint már 9 év óta kívánják a tagosztályt és az elkülönítést, de céljukat még mindig nem érték el. „Vonyó marháiknak" semmi legelőjük nincs, mivel az uraság közlegelői just tartván, és évenként szaporítván a juhtenyésztést, azt mindenütt tönkreteszi. Kénytelenek még nyáron is többnyire száraz takarmányt adni az állatoknak, télen pedig kölcsönvett pénzes takarmányon kell a marhákat tartani. így sem a megyének, sem az uradalomnak nem képesek eleget tenni, és évről évre jobban eladósodnak. A takarmány szűk lévén, állatot alig tarthatnak. Az elmúlt hetekben tartott határújítás alkalmával az ún. Bentán túli részt az uradalom a Bentai pusztának iktatta be. Erre semmiképpen sem állhatnak rá, mivel azokat a földeket „Krisztus Urunk születésétől olta bírjuk". 113
