Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd
A pusztítások — mint a hódoltsági részen másutt is — tovább folytak, így 1653-ban Pálffy György, a község akkori magyar földesura kéri, hogy Nádasdy, akinek katonái a községben károkat okoztak, térítsék meg azt. 38 Érdemes megjegyezni, hogy ekkor fordul elő először, hogy Érdet Hamzsabégnek (Erdt seu Hamzsabég) nevezik. Bár Érd a török időkben — mint mondtuk — palánk, mégis az iratokban possesionak nevezik. Először 1675-ben szerepel „vár"-ként. 39 Csaknem valamennyi XVI. és XVII. századi iratban, főleg adománylevelekben Érd együtt szerepel Berkivel, ami arra mutat, hogy a török idők végéig falu volt az is. 1632-ben a feljebb idézett tanúvallomás legfőbb tárgya, hogy Rácz Tamás hódúit jobbágy/ 10 ami arra mutat, hogy ebben az időben a bevándorolt délszlávok nem mindig hajlandók a magyar földesurat elismerni. Minden jel arra mutat, hogy a helység egészen a felszabadító háborúk idejéig — ha a lakosság ki is cserélődött — változatlanul megmaradt. A török idők csekély ránk maradt műemléke közül az egyik éppen Érden található, a török minaret. Helyi fűrészelt kőből, négyszögű talapzaton 16 szögű, kb. 15 m magas. Mára csak a körüljárós erkély alatti főpárkányig maradt meg. 41 A felszabadító háborúk idejének pusztításairól számol be egy 1693-ból származó panaszlevél. A megszállt és átutazó katonákra az év folyamán 635 Forintot költöttek. Egy regiment öt hétig a falu mellett táborozott, amikor 250 boglya szénájukat felétették. Tolna megye állandóan zaklatta őket, két német lovas és egy dupla vacans porciót vetett ki rájuk. Arra kérték a megyét, hogy a németeket vitesse el tőlük, és költségeiket a porcióba számítsa be. A megye december 12-i közgyűlésének határozata: A katonákra tett költségeiket a porcióba beszámítják. A megye azon lesz, hogy „megoltalmazza" őket. 42 1700-ban Szapáry Péter (a község akkori zálogbirtokosa) levelet ír a budai kamarai kirendeltséghez, melyben arról értesít, hogy a budai vár egyik tisztje érdi jobbágyainak marháit Berki nevű pusztájának területéről, melyet érdi jobbágyai eddig háborítatlanul használtak és műveltek, német katonákkal június 14-én erőszakkal behajtatta. A marhákat ugyan visszaadták másnap, de megfenyegették, és Berki puszta használatától eltiltották őket. Ismeretes, hogy a rác nép állhatatlan és vele született természeténél kifolyólag szívesen vándorol egyik helyről a másikra. Fennáll a veszély, hogy Érd városát félelemből pusztán hagyják. Ebből a királynak és földesuraknak egyaránt kára származik. Ezért Szapáry arra kérte az adminisztrációt, figyelmeztesse a kapitányokat, hogy az erőszakos cselekményektől tartózkodjanak. 43 A fenti levélből a német katonák erőszakoskodásán kívül kitűnik elsősorban az, hogy ebben az időben Berki már puszta. Egyébként az egykori Berki falu világos nyomai állítólag még 1864-ben is látszottak. 44 A fenti iratok az ebben az időben szokásos erőszakoskodásokat mutatják ugyan, de arra is utalnak, hogy a helység kontinuitása a török idők alatt végig fennmaradtak, sőt az a felszabadító háborúk alatt sem pusztult el teljesen. Mint feljebb utaltunk rá, a helység már 1675-ben az Illésházyak kezén volt, de ekkor gr. Illésházy Miklós több Pest és Győr megyei falut
