Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek
község irányításáért felelős bizottságok és az elöljáróság tagjai együttesen követelték az autonómia helyreállítását. Rajk László belügyminiszterhez eljuttatott határozatukban kérték, „hogy a község autonómiáját állítsa vissza, mert azok az okok, melyek a község autonómiájának szüneteltetését indokolttá tették, a német lakosság kitelepítése folytán megszűntek. A község érdekében ál, hogy visszanyerje önkormányzati jogát, mert sokkal nehezebb a község igazgatása és ügyeinek vitele a nép megkérdezése nélkül". Reális helyzetismeretből fakadt a telekkönyvezés sürgetése is. Az elöljáróság a község sajátos helyzetéből fakadó ideiglenes juttatások megszüntetését követelte: az egy gazdasági évre kiosztott földek és szőlők művelése nem volt intenzív. Elhanyagolták a talaj művelést, a trágyázást, évelő takarmánynövényeket nem vetettek. Ugyanez jellemezte a házas ingatlanokat is; a lakóházak provizórikus kiosztása azt eredményezte, hogy nem végezték el a szükséges felújítási és tatarozási munkákat. 1946. augusztus 9-én jelent meg az „Etyek községben a testületi hatóságok működésének tárgyában" kiadott belügyminiszteri rendelet. Az augusztus 16-án megalakított képviselő-testület 40 rendes taggal kezdte meg tevékenységét. Két fő kivételével valamennyien földművesek voltak. Az MKP-i, az SZDP-t és az NPP-t egyaránt 7, az FKGP-t 13 és a Földmunkások Szabad Szakszervezetét 6 fő képviselte a testületben. 109 A képviselő-testület megalakításával létrejött a közigazgatás stabilitásának előfeltétele, a testület és a községi elöljáróság tagjai is elősegítették a lakosság közösséggé szerveződésének folyamatát. Központi feladat a mezőgazdasági munkavégzés zavartalan biztosítása volt. Szakelőadók hívták fel az új gazdák figyelmét a szakszerű munkavégzésre, s az etyeki földművesszövetkezet vezetősége a talajművelést, a szántást és betakarítást segítette. Nemegyszer vetőmaggal látta el az egyéni gazdaságokat. A helyi erők összefogása ellenére a kisparaszti gazdaságok stabilizálódását objektív tényezők is késleltették. 1946-ban az aszály, 1947 júliusában orkán sújtotta a vidéket, s az elemi károk jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy közel 1000 kat. hold földet nem tudtak rendszeresen megművelni. Különösen a szőlők voltak igen elhanyagolt állapotban. A termőterület megoszlása: Szántó: 6895 kat. hold Rét: 280 kat hold Legelő: 294 kat. hold Szőlő: 850 kat. hold Erdő: 168 kat. hold A birtokmegoszlás vizsgálata bizonyítja, hogy a törpe- és kisparaszti gazdaságok voltak a legnehezebb helyzetben. Az 5 kat. holdon aluli birtokosok száma 189, az 5—8 kat. holddal rendelkezőké pedig 150. Számukra a földművelés alapfeladatainak ellátása — köztük a talajművelés — is gondot okozott. Igásállatokkal és munkaeszközökkel alig, vagy egyáltalában nem rendelkeztek. 1947-ben 29 szarvasmarha, 36 ló volt a tulajdonukban. 110 Jelen volt tehát egy olyan nagyszámú réteg, amely a földművelésből csak részben tudta fenntartani magát. Jelentős részük el is szakadt a befogadó községtől és a dinamikus fejlődésnek induló nehéziparban helyezkedett el (Budapest, Sztálinváros).
