Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek
behívóparancsokat. Októberben, novemberben a 11. honvéd bevonulási központtól (Tata) és a 4. honvéd kiegészítő parancsnokságtól (Székesfehérvár) érkeztek a behívók. November közepén a leventéket is mozgósították, felnőttek és ifjak, több mint 800-an teljesítettek katonai szolgálatot. A háború, a pusztítás értelmetlen voltának felismerése mind gyakrabban késztetett ellenállásra. Megnőtt a katonaszökevények száma, az erőszakos SS-toborzások elől menekülve mind többen hagyták el szülőfalujukat. A megszálló németek a szökésben levő Schattmann Antal etyeki lakost elfogták, s december 1-én kivégezték. Hasonló sorsra jutott Zink József kovácsmester, akinek Budapesten oltották ki az életét. Etyek december 22-én a délutáni órákban közvetlen hadszíntérré vált, a visszavonuló németek kocsikra rakatták a deportált zsidó családok javait, a biai úton levő hidat felrobbantották. A felszabadító Vörös Hadsereg tüzérségi tűz alá vette a falut, s 1944. december 24-én bevonult a községbe. 1 " * Etyek községet 1944. december 24-én szabadították fel a 3. Ukrán Front csapatai. A zömében német ajkú helységben rendkívül vontatottan bontakozott ki a népi demokratikus átalakulás. Noha 1945 tavaszán megalakultak a demokratikus pártok, a néphatalmi szervek, újjászervezték a községi képviselő-testületet, megkezdték a földosztást, mégsem bizonyult egyetlen testület munkája sem töretlennek, s a földoszás is közel másfél évig ideiglenes jellegű volt. A problémák a helyi viszonyokból fakadtak. Nevezetesen: a VoZJcsbund-tagokat, a német nemzetiségű, német ajkú lakosságot érintő intézkedések az ellentétek és ellentmondások láncolatát indították el, s tartották fenn 1946. március közepéig, a kitelepítés befejezéséig. Etyek azon kevés számú megyei helységek egyike, amelyek területén a felszabadító harcok nem húzódtak el, lakói sem menekültek tömegesen az ország nyugati vidékére. Sőt, a környező falvakból — Bicske, Mány, Csabdi — a fővárosból és az Alföldről érkezett menekülteknek ideiglenesen otthont adott. Viszonylagos nyugalom jellemezte a községet, az elöljárók és a szovjet katonai parancsnokság között jelentősebb nézeteltérésre nem került sor. Annak ellenére, hogy néhány kilométerre Etyektől heves harcok dúltak, megkezdődött a köz- és lakóépületek helyreállítása, a romok eltakarítása. 751 lakóházból 51-nek a tetőszerkezete, 22-nek a falai is megrongálódtak, 14 lakóházban azonban helyrehozhatatlan károk keletkeztek. A középületek közül a községháza tetőzetét belövés és bombatalálat érte, a berendezési tárgyak nagyrészt megsemmisültek, a községi irattárat az udvarra menekítették. Nem volt jobb állapotban az iskola, az óvoda, a tűzoltószertár, a járványkórház és a r. kat. templom épülete sem. Szervezett helyreállításuk 1945. február elején kezdődött meg. Felhasználták a községben található építési anyagokat, a mesterek elsősorban a községháza újjáépítésén dolgoztak. Sürgősen biztosítani kellett az elöljáróság, az alkalmazottak zavartalan munkavégzésének feltételeit, az irattár megfelelő elhelyezését.
