Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

fizetési kötelezettségeket. 1931-ben 5 ezer pengő felvételére kényszerült az elöljáróság. Az összesen 17 ezer pengő tartozás visszafizetése elhúzódott, a gazdasági helyzet lassú javulásának eredményeként 1937-ben fejezték be a törlesztést.

35 Hasonló gondokkal küzdöttek az adófizetők is. A bortermelők a Székesfehérvári 2. sz. Vegyesdandór-parancsnoksághoz fordultak, közel 10 ezer hektoliter bort ajánlottak megvásárlásra. Akciójuk nem járt sikerrel, így az a tervük sem realizálódott, hogy a bevétel 80%-át adófizetésre fordítják. 1934-ben már a földművelésügyi miniszterhez fordultak, arra kértek engedélyt, hogy tartozásaikat borral fizethessék meg. Petíciójuk nem talált — de nem is találhatott — meghallgatásra, mert a felmerülő problémák megoldása — így a bor tárolása, kezelése, értékesítése — az állam terheit növelte volna meg. Különösen a bor kezelése, ugyanis ,,az adóba mindenki a legrosszabb minőségű borát kívánta beszolgáltatni a kincstárnak". A községben termelt savanyú, fogyasztásra kevésbé megfelelő bor értékesítése még a harmincas évek második felében is gondot okozott. A borkereskedő-hálózat helyett egy központi borátvevő helyiség kialakítását kérték. 1937-ben 50 ezer hektoliter halmozódott fel a termelőknél. Szorgalmazták az Etyek—-Pusztazámor közötti útvonal kiépítését is, mert Sóskúton át kapcsolatot akartak teremteni a Balatonra irányuló forgalommal.

80 A bor értékesítése során évek óta visszatérően felmerülő gondok bizonyos szempontból arrra ösztönözték a tehetős gazdákat, hogy termékváltást hajtsanak végre. Fokozatosan a tejtermelés lett az egyik legjelentősebb bevételi forrásuk. Közel 400 tehenet tartottak a gazdák, és Budapest közelsége módot adott arra, hogy a tejfölösleget a fővárosban értékesíthessék. Ismét feszültté vált a helyzet, mert a földművelésügyi miniszter az őstermelőknek kiadott tejszállítási engedélyeket 1933. február 28-i hatállyal visszavonta. Csak az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ (OMTK) szállíthatott és hozhatott forgalomba tejet. Ügy tűnt, hogy a kisgazdaságokat ismét „halálos csapás" fenyegeti, ugyanis a tej szövetkezeti központ közölte, naponta csak 387 liter tejet vesz át azzal a feltétellel, ha a község tej szövetkezetet vagy tej csarnokot állít fel. Az Országos Tejgazdasági Bizottság, amely a tejtermelésre vonatkozó adatokat összegyűjtötte, nem vette figyelembe annak a tejnek a mennyiségét, melyet a kistermelők közvetlenül adtak el a fővárosi fogyasztóknak. Tetézte a gondokat, hogy az OMTK csak a 387 liter tejet fizette ki 20 filléres árban, a többit — ipari tejként — 11 fillérért vette át.

67 Fokozatosan oldódott a tej értékesítésének problémája, a harmincas évek második felében már 3—4 ezer liter tejet vett át az OMTK. A szarvasmarha-állomány növekedése állategészségügyi szempontokat is felvetett. Hatékonyabbá kellett tenni az állatorvosi szolgálatot. Ez csak úgy volt elérhető, ha Etyek kiválik a bicskei állatorvosi körből és Sóskút, Pusztazámor községgel együtt megszervezik Etyek székhellyel az új állatorvosi kört. 1939-ben önálló állatorvosi kört szerveztek annak ellenére, hogy sem Sóskút, sem Pusztazámor nem támogatta az etyeki képviselő-testület kezdeményezését. Szüksége is volt a nagyközségnek az állatorvosra, mert a korábbi szervezetben a körállatorvos kéthetenként egy-egy fél napot tartózkodott a helyszínen. A harmincas évek végére jelentősen megnőtt az 11 FMTÉ 16. 161