Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

A gazdasági fejlődés hatására a helyi igényeket kielégítő iparosréteg is megerősödött. Földművelés és kézműipar ugyan nem vált élesen ketté, hiszen az iparosok jelentős része földműveléssel is foglalkozott, tevékenységük a község ellátására korlátozódott. 1863-ban 4 asztalos, 1 ács, 1 bognár, 8 csizmadia, 3 kovács, 6 kőműves és 2 kádár, 3 szabó, 8 takács dolgozott a községben. A fellendülő kereskedelem bizonyítéka, hogy 7 izraelita kereskedő telepedett meg Etyeken. Felvásárolták a termékféleségeket és az olcsó ipari termékek árusításával komoly konkurrenciát jelentettek egyes iparosoknak, így a takácsoknak és csizmadiáknak. Etyek lakosságának több mint 90%-a földműveléssel foglalkozott. A földművelésből élő családok (449) mindegyike azonban nem rendelkezett földdel: 1863-ban 362 birtokos családfő élt a községben, 1869-ben számuk 335-re csökkent. A jelentős számú szabad munkaerőt részben az uradalom, kisebb részben a módos paraszti réteg foglalkoztatta, s mint idénymunkásokat a dinamikusan fejlődő Pest-Buda kötötte le. A fővárosban munkát vállalók számának gyarapodását a vasúti közlekedés lendítette fel, ugyanis a Torbágyon létesített vasútállomás lehetővé tette a személyforgalomba való bekapcsolódást. De pozitív hatást gyakorolt a település gazdasági viszonyainak alakulásában is, olcsóbb lett és időben is lerövidült a teherszállítás, s a kisparaszti gazdaságok árufeleslegének értékesítése is jövedelmezőbbé vált. Kedvező belső és külső feltételek segítették elő a kisparaszti gazdaságok megerősödését: 287-en rendelkeztek 1—10 hold, 84-en 10—25 hold és csupán 8-an 25—100 hold közti birtoktesttel. Szűk réteget alkottak tehát a módos családok,^ a 10 és 25 holdasok számának gyarapodása (1863-ban létszámuk 64) azt bizonyítja, hogy a kor gazdasági és kereskedelmi viszonyai mellett a legdinamikusabban fejlődő kisárutermelő réteget ők alkották. Fel kell figyelnünk arra is, hogy az 1860-as évek közepétől jelentős művelésiág-változás bontakozik ki a községben: nevezetesen a szőlőmüvelés. öt esztendő alatt 240 holdról 600 holdra nő a szőlőterület. A nagyarányú szőlőtelepítés korántsem a házi fogyasztás megnövekedésének, hanem a kedvező piaci feltételek kialakulásának következménye, s összefüggött a közepes minőségű legelőterület intenzívebb hasznosításával, valamint azzal is, hogy jelentős állattenyésztés — az igáslovak tenyésztésén kívül — nem honosodott meg. Emberöltőkön át stagnált az állattenyésztés, lényegesen nem változott a tőkés viszonyok első évtizedeiben sem. Illetve úgy módosult, hogy a Buda—Székesfehérvár—Nagykanizsa irányába kiépült vasútvonal megnövelte az árufuvarozást azon térségekben is, ahol nem haladt át a pályatest. Így jelentősen megnőtt az igáslovak iránti kereslet. Ezt ismerték fel időben az etyeki állattartók, s a régió — Sóskút, Bia, Bicske — legteherbíróbb lovait tenyésztették. Az állatállomány alakulása: Év 1863 Év 1869 Ló 546 Ló 455 ökör 117 Szarvasmarha 307 Tehén 120 Sertés 154 Sertés 13Q Juh 126 lü FMTÉ 16. 145