Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying
1688-ban, Székesfehérvár ostroma idején a felvonuló hadseregek minden élelmiszert összeszedtek. Később is állandóan panaszkodtak az enyingiek a katonai beszállásolás miatt. :>0 Az 1688-ban összeírt adatok állattenyésztésről tanúskodtak, de 1696-ban a 39 lakos már 551 pozsonyi méró szántót művelt, ami 275 magyar (1200 négyszögöles) holdnak felel meg. Közülük 10 egész telkes, 17 féltelkes, egy háromnegyed telkes, 8 negyedtelkes jobbágy és egy zsellér volt. Nyilván nem telepített, hanem magától összegyűlő lakosság volt ez, mert valamennyien magyar nevűek. Rétjük kevés volt, de az ugarföldön is kaszáltak. A falu határában legelő nincs, így bérlik a szomszédságukban fekvő elhagyott pusztákat. A lakosok közül 24-nek volt szőlője is, de legtöbbjüknek 1-2 kapás a szőlőterüleletük. Az egész szőlő 82 kapásnyi, mely 43 akó bort terem. 31 1701-ben Babocsay Ferenc, veszprémi vicekapitány — az eredeti zálogbavevő fia — visszakapta ifj. Batthyány Ádámtól a kölcsönösszeget, ezzel a zálogbirtok megszűnt, Enying a Batthyány család saját kezelésébe került. 3- Ekkor még állt a Mohács előtt épített kétszintes kastély, és megvoltak a középkori templom romjai. A falu határa 3000 magyar hold (mintegy 2250 kat. hold, azaz 1295 hektár) szántó és ugyanannyi rét. Szőlője 105 kapás, amelyen könnyű bor terem. A szőlők sík területen vannak, bár ezt Kőhegynek nevezik. Legelője nagy, egy mérföldnyi szélességű, halászóhelye van, két malma közül azonban csak az egyik használható. A malom után a földesúrnak évi 15 Ft bért fizetett a helység. A lakosoknak 520 marhája és 1200 juha van, akik 60 házban laknak, ideértve a 6 zsellért is. 33 A falu képe a 18. század elején fejlődést mutatott, különösen az állattenyésztés volt jelentős. Középkori kultúrájának (kastély, templom) csak romjai maradtak, és házai — az összeírás szavai szerint — „nem egészen puszták", tehát csak nyomorúságos fedelet jelentettek a lakosoknak. * A földmívelés azonban már értékessé tette az enyingi földeket. Ennek jele a meginduló határperek egész sora volt. Eleinte még csak az Enying szomszédságában lévő puszták hovatartozásán folyt a vita, nevezetesen, hogy Ecsi és Feketepuszta Enyinghez, Lepsényhez vagy máshová tartozzék. 3 '' A visszaváltás után a Batthyányak Enyinget uradalmi központtá tették, ahol provisoruk székelt, 3 '' és gazdasági ellenőrző úriszéket is tartottak. 31 ' A kuruc háborúval együtt járó katonai felvonulások és beszállásolások súlyosan terhelték Enyinget, bár Bercsényi Miklós kuruc főgenerális a helységet különös védelem alá vette, és megtiltotta, hogy bárki ott kárt tegyen, vagy bárkit is háborgasson. 37 A katonai kizsákmányolás — melynek során Rabutin császári hadai Enyingről 352 ökröt elvittek, és csak 222-t adtak vissza, 3 ' 3 — és az 1711. évi pestisjárvány a falut visszavetette fejlődésében. Az 1720. évi országos összeírás 45 családot talált Enyingen, tehát az 1696-os összeírásban foglaltaknál többet. Közülük 28 pozsonyi mérő szántója 11-nek, 14 pozsonyi mérő szántója 13-nak, 7 pozsonyi mérő 11-nek, 3 pozsonyi mérő pedig 4-nek volt. Minthogy ekkor a földeket három nyomásban művelték, a 28 mérősöket (14 magyar hold) egész telkeseknek, a 14 mérősöket féltelkeseknek, a 7 mérősöket negyed telkeseknek vehetjük. A falu egész szántóföldje 625 és fél pozsonyi mérőt tett ki, amely 312 mail
