Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

kent az uradalom területe. Az Iváncsai határban 548 holdat parcelláztak ki házhelyek céljára, Ercsiben további 1920 kat. holdat.

110 Az uradalom területe 13 700 hold volt akkor, amikor a harmincas évek elején kitört a gazdasági válság. Hullámai hamarosan elérték Ercsit is. Rendkívüli méreteket öltött a munkanélküliség. Emiatt 1937—1938

J

ban nagyarányú inségmunkát szerveztek, a Dunapart kiépítését, s kőburkolattal látták el a part hajóállomás vonalában lévő szakaszát. Később fásítási munkálatokat is végeztek ezen a területen. Napszámhoz nemigen lehetett jutni. Ha mégis akadt, a férfinapszám a korábbi 2 pengő 25 fillérről 1 pengőre, a nők másfél forintos napszáma pedig 80 fillérre csökkent. Évről évre bekövetkező jégverés a termés jó részét elvitte. A válság éveiben búzából csak 4, rozsból ugyanannyi, tengeriből 6, burgonyából 25 mázsa termett holdanként. Már csak két vízimalom működött a Dunán. Az utolsó céhmester fia, Bánffy Dénes felhagyott a vízimolnárkodással, malmát eladta. Beszállóvendéglőt nyitott a Fő utca déli sarkán, a Schaffer-féle emeletes ház mellett, melyben hentesüzlet volt. Átellenben vele a Lugossy-jéle Szentháromság patika, meg a mozi. Az utolsó vízimalom Boldog Istváné volt. Az sem sokáig lapátolta a vizet, 1936. augusztus 15-én, az ercsi búcsú napján bekövetkezett, sokáig emlékezetes nagy viharban süllyedt el. Bár továbbiakban is kevés volt az őrletni való, malomra szükség volt. Boldog István 1938-ban villanyerőre berendezett kiskapacitású malmot létesített, amely 1950-ig működöttt. A nyomor miatti elégedetlenség jeleként — 1930. november 1-ére tervezett országos kommunista tüntetés megszervezése érdekében — a községben röpcédulákat szórtak el. Ezeken a lakosságot tüntetésre szólították fel. A röpcédulákat a község legszegényebb családok lakta területein szórták szét. A röpcédulákat összeszedték, a csendőrök járőröztek a faluban, a tüntetés elmaradt.

111 1937-ben a Faluszövetség igyekezett rámutatni a rendkívüli nehéz helyzetre. Vezetőjének február 22-én kelt levele szerint „a cukorgyár alig termel. Nagy a munkanélküliség. Inségmunka, népkonyha nem megoldás, csak csillapítószer, koldustenyésztés." Még lehangolóbb cikk jelent meg az Űj Magyarság című napilapban Dallos Sándor tollából. Megírására az adott alkalmat, hogy egy tőkéscsoport cellulózgyárat akart Ercsiben létesíteni. Pár mondat a cikkből: „A Duna mente, egy egész falurész olyan, hogy Dante legszörnyűbb fejezeteit felülmúlja. A szerző viskóról viskóra járva látogatta meg a nyomorban élő családokat, leírta tapasztalatait, melyeket a Tótlik romantikus környezetében szerzett.

112 Való igaz, romantikus helyekben valóban gazdag az ercsi táj. A Dunapart, a hatalmas, ősplatánoktól árnyas sziget, maga a dombra kapaszkodó falu. A községi vezetők a harmincas évek végén „Ercsi nyaralóhely" akciót szerveztek. Nem sok eredménnyel. Csupán egy-két nyári vasárnapon kötött ki egy-egy fellobogózott kirándulóhajó kispénzű pestiekkel, akiknek többre nem futotta. A tehetősebb réteget az iparosok és a kereskedők képezték a községben. Az 1929-ben létesült Ipartestület 160 tagot számlált. Díszelnöke Dömötör István plébános volt. A kisiparosok szakmánként a következők voltak: asztalos 7, autófuvarozó 1, ács 6, bádogos 2, bognár 3, cementáru-