Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd
között a lakosság és elsősorban a jobbágyság élete sem lehetett zavartalan, az áldozatok többnyire az ő soraikból kerültek ki, sokan elköltöztek a vidékről és a földesuraknak már kedvezmények kilátásba helyezésével kellett az új telepeseket csalogatni. Diód közel feküdt a királyi székhelyhez. A panaszosok nemcsak a megyéhez, hanem az országos méltóságokhoz (országbíróhoz, nádorhoz) is fordultak, nem egyszer pedig közvetlenül a királyhoz. Mivel e korban megfelelő birtoknyilvántartások nem voltak, a király gyakran olyan birtokokat adományozott el, amelyeknek jogos birtokosaik is voltak. Az adományozás úgy vált joghatályossá, ha egy megbízott királyi ember az új birtokost szomszédai jelenlétében a birtokba beiktatta és a beiktatás ellen tiltakozás, ellentmondás nem történt. A kétségek eloszlatása végett körüljárták a birtok határait, határjeleket emeltek, „határt hánytak". Amennyiben az egyik szomszéd tiltakozott, akkor megidézték valamelyik bíróság elé, hogy adja elő bizonyítékait. Diósdra vonatkozó oklevelek jól szemléltetik a fentieket. Az oklevelekben azonban nemcsak a birtoklásra, vagy hatalmaskodásra vonatkozó adatokat találhatunk, hanem azok sokszor a mindennapi életet, a patakban mosó parasztasszonyt és a birtokéhes, nyughatatlan nemesaszszonyt is bemutatják. Elénk tárulnak sokszor tragikus emberi sorsok, a birtokgyarapítás sokszor céltalanná vált, hiábavaló volt, mert a család kihalt, magvaszakadt. Lássuk ezeket most sorjában. Zsigmond király 1423. január 25-én kiadott oklevelében olvassuk, hogy Chapy András és felesége Katalin asszony familiárisaival a szomszédos Ebenre támadt és ott többek (így Benedek gyógyszerész stb.) házát kifosztották, a szomszéd jobbágyok pénz- és természetbeni szolgáltatásait beszedték. A támadás során Németh Mihály jobbágy felesége az izgalmak miatt koraszült. 47 Az ügy folytatását nem ismerjük. Időközben a Sáfárok csillaga lehanyatlott, a csévi birtokuk is eladományozásra került. Amikor a budai káptalan emberei, Garai Jánost Csév birtokba bevezetni akarták, András diák Cyapy András és felesége Katalin asszony nevében ellentmondott. 48 Az ügy menetét nem ismerjük, de három év múlva 1426. július 21-én Chew-i István fia, János fia István összes birtokait Zsigmond király Chapy Andrásnak és feleségének Katalin asszonynak adományozza. 49 De csakhamar újra megjelenik a király előtt Katalin asszony (1426. aug. 5-én), aki egyébként Batthyányi György özvegye volt, és itt Csév birtokot 200 Ft-ért elzálogosítja Mikófalvi Simon Andrásnak és Pál egri kanonoknak. 50 Még két héttel ezelőtt ráveszi a királyt, hogy utasítsa a nádort és országbírót 1426. július 19én, hogy azok védjék meg őt Diód és Csév birtokban. 51 Erre szükség is volt, mert más oldalról kezdték vitatni Katalin asszony birtoklásának jogos voltát, özvegy Perényi Petemé Dorottya asszony vonta perbe jogtalanul, mivel maga a király bizonyította, hogy Chew-i Sáfár Miklós a Diód közelében levő kastélyát, birtokrésszel a benne levő Szent Szabina templommal, valamint Fetel és Kewel prédiumokat a Szent Bertalan egyházzal 1500 Ft-ért valóban eladta Chapy Andrásnénak. 52 A per azonban nem ért véget, mert 1430. február 13-án Zsigmond király perhalasztást engedélyezett, mivel az ítélethozatalban maga is részt kíván venni és a kastély becsüjét is kívánságára halasszák el Budára való visszatértéig. 53 A továbbiakról nincs tudomásunk. Viszont még ez év szeptember 22-én Miklós nádor bizonyítja, hogy Felkeszi János diák fiai Mi-
