Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)

közbirtokosok, tehát a földterület leglényegesebb részét, az erdőt és a legelőt bizonyos arány szerint közösen használták. Ez elkerülhetetlen volt, hisz a puszta határában még 1808-ban is 1187 magyar hold (890 kh) volt az erdő, ami még a Vásztéllyal egybeszámított községhatárnak is 31 %-a. Persze akkor Vásztély területét nem számították Csabáiéhoz, tehát az erdő a puszta határának jóval nagyobb részét foglalta el. Igaz, hogy ez az erdő 1808-ban a gondatlan kezelés és rablógazdálkodás következtében nagyon leromlott állapotban volt, ami a megyét erélyes beavatkozásra késztette. (Erdőhasználat ideiglenes megszüntetése, a kecsketartás megtiltása, erdőmester alkalmazása).

31 Az erélyes intézkedés következtében ezután a csabdi közbirtokosok a bicskei erdőt használták minden jogcím nélkül, és ott nagy károkat okoztak.

32 A fő termelési mód azonban nem az erdőhasználat, hanem az állattenyésztés volt, mit kellőképpen jellemez, hogy 1774-ben a helység nemnemes lakosságának is (kizárólag zsellérek és szolgák) 6 ökre, 25 tehene, 3 növendék marhája, 54 lova és 22 sertése volt.

33 A nemesek állatait természetesen nem írták össze, hisz az összeírás adókirovás céljából történt. Az ő állatállományuk ennél nyilván lényegesen nagyobb volt, de a zselléreknek is módot adtak a közlegelő használatára, ezért lehetett ennyi állatuk. Ilyen nagymértékű állattenyésztés természetesen csak hatalmas közlegelőn történhetett, amit a nemes közbirtokosok és a zsellérek közösen kezeltek és használtak. A közbirtokosságnak szervezete kellett legyen, amit az is bizonyít, hogy az egyik tekintélyes közbirtokos olykor földesúrként lépett fel, és „plenipotentiárius compossessor" címet írták Pál Ááám neve mellé, a keresztelési anyakönyvben is.

33a Ez a teljhatalmúság tehát nem csak valami perbeli vagy más eljárásbeli megbízás volt, különben nem írták volna az anyakönyvbe is, hanem a közbirtokosság vezetése. A felszántott terület az erdőhöz és legelőhöz képest aránylag csekély lehetett, amire abból is következtethetünk, hogy ilyenről alig volt jogvita, bár kivételesen ez is előfordult.

34 A felszántott terület a lakosság növekedésével folyamatosan gyarapodott, de nem tudjuk, hogy 1842-ig milyen mértékben. Igaz, 1774-ben 140 kapás szőlő is volt Csabáin a nemnemesek kezén, de ez valószínűleg javarészt bicskeieké volt. 1828ban a szőlő már 203 pozsonyi mérőnyi (101 magyar hold), mintegy 200 —250 kapás, de a falu területén ekkor 122 idegen is birtokolt, közülük 113 bicskei.

35 Minthogy pedig ebben az időben más falu területén vagy puszta területén való nemnemesi birtoklás úgyszólván kizárólag szőlőműveléssel kapcsolatban fordult elő, alaposan feltehető, hogy a csabdi szőlőt bicskeiek telepítették és birtokolták. Persze, nemcsak a közbirtokos nemesek száma gyarapodott. A gazdálkodás kiterjedése (az állattenyésztésé is) munkáskezeket is igényelt, így zsellérek és szolgák betelepítésével is elég gyors ütemben nőtt a puszta lélekszáma. 1769-ben az összlétszámot már 330-ban számolták (a 80 katolikus közé csak a gyónóképes, tehát 7 éven felüli lakosokat vették számba).

36 Ez nyilvánvalóan becsült szám, több is lehetett. 1774ben 24 zsellért, 8 hazátlan zsellért, köztük 10 mesterembert írtak össze.

37 Ez, számításba véve a közbirtokos nemeseket is, meghaladhatja a 330-as lélekszámot. Az 1784—87. évi népszámlálás precíz adatai szerint ekkor már összesen 704 lelket találtak itt 168 családban, közülük 339 a nő,