Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)

névadással. Magyar Sopol személynevet 1254-ből, lengyel Czopiel személynevet ís az Árpád-korból ismerünk. De van Chop (1270) magyar és Czop lengyel személynév is.

11 Károly János névetimológiája, mely a nevet az egykor létezett, de lecsapolt bicskei tóból magyarázta, nem fogadható el. A falut a középkorban többnyire Pest megyéhez, 1426-ban Komárom megyéhez, olykor Fejér megyéhez is számították.

12 Első ismert birtokosa magát a faluról elnevező, tehát nyilván kisebb birtokú Chopoli Joachim, illetve Chopoli Marcellus fia János volt. Joachim azonban e faluból adott 1274-ben 25 márka értékű részt hitbér címén feleségének, Botond comes nővérének, aki ezt Botond fiaira, Péterre és Jánosra hagyta. A falunak ezen felüli részét Joachim, illetve 1291-ben Marcellus fia János eladta Botond említett fiainak 60—60 márkáért.

13 Botond leszármazói, akik birtokközpontjuk után Bykchei (Bikcsei) néven nevezték magukat, 1344-ben megosztoztak birtokaikon, egyebek között Chopolon is. E birtokból fizették ki 1392-ben Frank Mihály fia Tamás feleségének, Dorottyának, aki előbb Bikcsei Miklós felesége volt, hitbérét. A Bikcseiek azonban több kísérletezés után, melyet részletesen Bicske története ismertet, visszaszerezték itteni birtokaikat, köztük Chopolt is, amit Zsigmond 1419. évi adomány levele is bizonyít.

14 1432-ben azonban Chopolt, melyet 1426-ban Tata várának tartozékaként említettek, Zsigmond Rozgonyi István temesi főispánnak és testvéreinek adományozta, ők birtokba is léptek, hiába tiltakozott ez ellen Bikcsei (másként Szerdahelyi — a Nyitra megyei birtokuk után viselve ezt a nevet —), Péter, valamint testvérei és rokonai.

15 A falu tehát Bicskével együtt a Rozgonyiak kezére került, akik egymás között sokat vitatkoztak ugyan e birtokokon, de utóbb az egész Rozgonyi-birtok Rozgonyi Klára házasságával Kanizsai György tulajdonába került. Kanizsai Györgyöt 1508-ban be is iktatták a falu birtokába, amely ekkor már Vitány vár tartozéka volt. A Kanizsaiaktól alkalmasint a Nádasdyakon keresztül Poppel Éva (I. Batthyány Ádám neje) útján került a Batthyányak kezére. A XVII. század elején a falura már a Batthyányak tartottak igényt^

6 Nem tudjuk, mekkora volt a falu a középkorban. 1498-ból egy hatalmaskodás itteni résztvevőiként ismerjük Országh Mihály, Kenyeres Péter, Antal és Bálint, Somogyi Gergely, Imre és György, Gáspár György és Tivadar, Szilágyi Mihály és Lőrinc, valamint Olasz Antal nevét. Ebből azonban nem lehet következtetni arra, hogy rajtuk kívül még hány család élt a faluban. Hogy jelentékeny hely volt, arra csak kőtemplomának ma is fennálló toronyromja mutat. E templomnak 1745-ben még két tornya ép volt, és megállapították róla, hogy valaha nagyon szép lehetett (elegantissimus). A templomról, sajnos, régibb írott emlékünk nincs, de kétségtelenül román stílusú volt, ami XIII. századi építésre mutat.

17 A falu azonban már a török hódítás első idejében, valószínűleg 1541 — Bitda elfoglalása — és Fehérvárnak 1543-ban bekövetkezett török kézre kerülése között elpusztult. Akkor több hadjárat is vonult végig Fejér megyén, nagy pusztulásokat okozva. Csabáiról ezután egyetlen török kori összeírás vagy adókirovás nem emlékezik meg, mint lakott helyről. Ami forrásunk van róla, az lakatlan pusztaként említi, melynek területén a szomszédos községbeliek legeltetnek. Tulajdonigényt a Batthyányak tartottak rá, de 1641-ben a fövenyi rácok marhája legelt rajta,