Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

telő ünnepélyekkel próbálták a hangulatot befolyásolni. 294 Utóbb vallásos egyesületekkel (róm. kat., szívgárda, róm. kat. dalkör, ref. dalkör, ref. ifjúsági egyesület, ref. szeretet szövetség) igyekeztek jobboldali közvé­leményt formálni. 295 A lélekszám voltaképpen stagnált. 1920-tól 1930-ig ugyan 3,9%-al nőtt, 1930-tól 1941-ig pedig 1,7%-al csökkent, de ennek oka az 1916-tól 1918-ig roppantul lecsökkent születések számának az 1920-as években való felugrása. A gyermekhalandóság most is igen jelentékeny volt. 1941­ben a 3-tól 5 évesek kategóriájában majd 50-el kevesebben voltak, mint a 2 éven aluliak. Valószínűnek látszik, hogy a reformátusok körében ter­jedt az egyke, mert míg a múlt század közepén még református volt a lakosság kétharmada, 1941-ben a reformátusok száma 1999, a katoliku­soké 1912. Elvándorlás nem igen volt, mert munkaalkalom másutt sem igen kínálkozott, csak az izraeliták többsége költözött javarészt még a századforduló előtt városba, 1941-re csak 50 maradt, 296 a múlt század kö­zepén összeírtaknak 10%-a. Ezek java részét 1944 nyarán deportálták, a megmaradt 14-et 1944 október végén, a nyilas uralom kezdetén. 297 XIV. A II. világháború hadműveletei 1944. december 4-én értek el Cecére. December 1. és 4. között a szovjet 4. gárdahadsereg 21. lövész gárdahad­teste Szekszárdtól észak felé nyomulva áttörte a magyar folyami dan­dár, valamint a német 20. és 23. hadosztály védelmét, és gyors ütemben haladt észak felé. Vele szemben december 4-én a német Dél hadsereg­csoport a Pincehely—Cece—Dunaföldvár terepszakaszokon a 23. páncélos és 271-es gránátos hadosztállyal kísérelte meg a védelmet, de ez nem si­került. A Vörös Hadsereg 31. gárda lövész hadteste Előszállástól észak­nyugatra, Dunaföldvártól északra betört a német védelembe, a 21. gárda lövész hadtest pedig felzárkózott a Sió-csatornára, és az Igar—Sáregres vonalon összefüggő hídfőt alkotott. Ezzel Cecétől keletre a szovjet haderő már észak felé túljutott Cecén, a nyugati oldalon pedig Cecével egy ma­gasságba került. December 5-én pedig Ercsinél átkelt a Dunán a Vörös Hadsereg 46. hadserege, és bár a hídfőt aznap még kiszélesíteni nem tudta, maga a hídfő arra kényszerítette az 57. német páncélos hadsereget, hogy visszavonuljon a Kálóz—Kisláng—Enying terepszakaszra. Ez már kb. 25 km-re északra volt Cecétől, így Cece december 5-én vitathatatlanul felszabadult. A német csapatok a következő napokban ugyanilyen gyorsa­sággal vonultak vissza. A Vörös Hadsereg december 8-án elérte a Ve­lencei-tavat, és december 20-án már a tó két partján indította meg a to­vábbi hadműveleteket. Ezzel Cece kikerült a közvetlen front mögötti zó­nából is, bár a német ellenállás kísérlete károkat okozott, tüzérségi tüzet is kapott, a háború ezúttal gyorsan elvonult felette. 1945 január 18-án azonban — a Duna menti ellentámadás siker­telensége után — a németek ellentámadást indítottak Székesfehérvártól délre. A IV. német SS páncélos hadtest és a hozzá beosztott 25. ma­gyar gyaloghadosztály Fűzfő, azaz a Balaton északnyugati sar­ka felől Dunaföldvár felé nyomult. 19-én átkeltek a Sárvíz-csatornán, és a 3. német páncélos hadosztály január 20-án Dunapentelénél (ma Du­naújváros) elérte a Dunát. E nap estéjén a német első vonal Siófok—

Next

/
Oldalképek
Tartalom