Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

korlátozta, amelynek értékét az akkori inflációs pénzben számolva egymillió-ötszázezer koronában állapították meg.

71 A tőkés restauráció megteremtése után az uradalmi tisztikar rendkívül határozottan és magabiztosan intézkedett. Eltávolította a földmunkások vezetőit és egyidőre kizárta őket a munkából. Általában a mérsékelt magatartás jellemezte a rend vezetőit a proletárdiktatúra helyi vezetőivel szemben. A jószágkormányzó 1920 augusztusában azt írta, hogy ,,a cselédség a Kommün idején inkább velünk volt, mint ellenünk". Ez a beállítás meghatározta a későbbi cselekvést is a cselédség, illetve a zsellérlakosság irányában. A háború utolsó napjaiban lezajlott éhséglázadásra úgy reagált a jószágkormányzó, hogy abban a nép ösztönösen cselekedett, és nem tudta felmérni cselekvésének súlyát. 1920 nyarán már úgy lehetett megítélni a helyzetet, hogy az uradalom és a község, illetve a puszták között megértés van, és a munkák normális menetének nem látták akadályát. Azt elismerik, hogy az 1919-ben a földmunkások számára kisbérletként kiosztott szántóföldek sorsa izgatólag hat a települések lakóira. A megállapított bért a földmunkások csak vontatottan fizették, illetve elsősorban azok, akik 1920 után is abban reménykedtek, hogy újra kapnak bérföldet vagy napszámmunkát az uradalomtól. A jószágkormányzó ugyanis a gazdatiszteken keresztül tudomására hozta a kisbérlőknek, hogy a jövő évi bérföldek és a napszámmunkák elnyerésének feltétele az 1919. évi bérletösszeg maradéktalan kifizetése lesz. 1919—1920. gazdasági évben a kampánymunkákat a herczegfalviaknak és a puszták földmunkásainak adták, s amikor ők ezekkel végeztek, a munkaerőt utak javítására, vízfolyások és árkok tisztítására, legelők javítására alkalmazták. Ugyancsak az uradalom területén levő települések földmunkásai adták az uradalomnak az idénymunkásokat és az aratókat is. A jószágkormányzó megelégedéssel nyugtázta, hogy a múlt század utolsó évtizedének elején volt csak olyan nyugott gazdasági év, mint az 1919— 1920. évi, amikor a földmunkások követeléseikkel az uradalom ellen nem léptek fel. Persze a földmunkásmozgalom élt. Erre célzott több uradalmi tiszt is jelentésében még 1920 tavaszán. Ezek egyöntetűen vallották, hogy a fővárosból gyakran jelentek meg Előszálláson és a pusztákon az úgynevezett „láncosok", akik forradalmi eszméket terjesztettek a nép között. A forradalmi mozgalom azonban egyelőre még nem tudott kitörni abból az elszigeteltségéből, ahová helyileg is zuhant a proletárdiktatúra leverése napjaiban. A ciszterci rend fennmaradása, léte Előszállás jövedelmezőségétől függött. Ezt elismerte a zirci apát is. Egy leiratában azt írta' a jószágkormányzónak, hogy „rendi életünk Összefüggésben van Előszállás megtartásával". Ekkor már a földbirtokpolitikai kérdések a napi politika színterére kerültek. A földreform kérdése azonban nem volt olyan letisztult állapotban, hogy akár a nép vagy az uralkodó körök világos ítéletet alkothattak volna róla. A hírek szerint az egyházi uradalmak nagyobb részét felosztják a népnek. Az apát úgy értékelte a helyzetet, hogy a kis- és a nagybirtok ellenségként áll egymással szemben, de mindkettőt a proletariátus veszélyezteti. Ezért el kell érni okos politikával, hogy a kis- és a nagybirtok összefogjon, és a munkásság ez' irányú támadását kivédje. Az apát szerint, a józan földosztást feltétlen támogatni kell, de elejét kell