Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

koknak lehetett naponta fél kiló zabot adni, ami a ménesgazda szerint csak kóstolónak elegendő. Ugyanakkor a zabtermés az egész uradalomban bőségesnek volt mondható. A burgonyatermésnek 1917 tavaszán egyszerre 30%-át foglalta le a burgonyaközpont. Az uradalom azonban nem akarta ezt a menynyiséget átadni, mert lehetetlennek tartotta, hogy ezt a fontos népélelmezési és takarmányozási célokra felhasználható terméket ekkora menynyiségben, hatósági rendelkezésre foglalják le. Ehhez a felfogáshoz hozzájárult az is, hogy a burgonyaközpont a rekviráláshoz két 18 év körüli kereskedőfiút küldött le, akik éretlenül viselkedtek a lakossággal, de az uradalmi vezetőkkel is. A burgonyát azonban át kellett adni, s ezen nem segített a minisztériumnak, vagy a törvényhatósági igazgatásnak küldött fellebbezés sem. Sőt az alispán azt izente Előszállásra, hogy ellenállás esetén személyesen fog intézkedni a termékek átvételénél. A rekvirált burgonya Rácalmásra került, a Paizs uradalomba, ahol a háborús közellátási célokra állatokat hizlaltak. Természetesen burgonya vetőmaguk alig maradt, így a 800 kat. hold helyett 1917 tavaszán csak 300 holdat vetettek el. A szőlőültetvény, amely ekkor az egész uradalomban 40 holdnyi volt, ugyancsak tönkrement. 1914-ben a késő tavaszi fagy, majd nyáron a peronoszpóra tette tönkre. Esős volt az 1915. év is. A szőlőbetegséget a gyenge munkaerővel leküzdeni nem tudták. Az 1917—1918. évi termés már közepesnek volt minősíthető. 1916 után a hadifogoly munkások pótolták a kiesett cseléd munkaerőt. Közülük különösen az orosz hadifoglyok szakértelmére és szorgalmas tevékenységére utalnak a korabeli forrásom. Így az igáserőkkel történő munkavégzésben elmaradás 1916-tól már nem történt. A legmostohább munkaerőhelyzet 1914-ben és a következő év tavaszán volt, amikor a kialakult munkaerőszerkezet^t a háborús viszonyok erőszakkal felforgatták. Az új helyzethez igazodva, az uradalom 1915 nyarán pótolta a kiesett munkaerőt. A napszámosokról 1917-től olyan értesüléseket szereztek, hogy köztük sok a nyugtalan elem, s ez a tény állandó aggodalomban is tartotta az uradalmi tisztikart. Egy jelentésben olvasható, hogy „látjuk és ismerjük a helyzetet; kötelességünknek véljük már most felhívni a figyelmet arra, hogy a jövő itt nagyon súlyos áldozatokat fog a rendtől követelni". A háborús években az uradalom tovább gépesített, hogy a kézi munkaerő igénybevételét a lehető legminimálisabbra redukálja. Ezért vásároltak 6 db Stock rendszerű motoros szántógépet, 50 db aratógépet, 20 elevátort járgányokkal, 7 cséplőszekrényt két kazánnal, 1 teljes garnitúra cséplőgépet, és Fowler III. típusú gőzekét. Ezenkívül a takarmányozási munkák könnyítésére, a takarmány minőségének javítására minden takarmányoskamrába szecskázót, répavágót, kukoricamorzsoló t, továbbá új edényeket, eszközöket szereztek be. 1918 nyarán az uradalom jól látta, hogy a régi munkaerőre számítani nem lehet, mert azok a régi bérért nem lesznek hajlandók dolgozni. Ezért vetették fel a további gépesítés szükségességét, valamint az egész uradalmat behálózó gazdasági vasút megépítésének kérdését. Ennek tervezését a háború utolsó évében már elkezdték, a mérnöki bejárás 1918 nyarán történt meg. 1918 októbere hideg, esős hónap volt. Az őszi vetést emiatt végezni nemigen tudták, de a répa- és a tengeriszedés is novemberre húzó-