Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

mesének egy részével és földjének teljes elvesztésével, az arató pedig pálca ütéssel bűnhődjék",

39 A harmados földek utáni szolgáltatások elég szigorúak voltak. Ennek ellenére a lakók szinte versengtek, hogy az uradalomtól tavasszal ugarföldet kapjanak. 1820 januárjában az uradalom direktorának, Modrovich Ignácnak 15 herczegfalvi kisházas (zsellér) kérvényt nyújtott be, hogy egyenként 50 lépés nagyságú szántóföldet kapjanak. A kisházasok vállalták, hogy a földek után kiszabott dézsmát, a napszámokat az uradalom kívánsága szerint teljesíteni fogják, de felajánlották azt is, hogy az uradalomnak korai nyomtatást végeznek. Ezt azzal is indokolták, hogy az uradalom nyomtató munkásokat nehezen szokott kapni, mivel ekkor a telkes gazdák is a munka dandárját végzik saját portáikon. Kukoricát 1813-ban az uradalomnak a herczegfalviak termeltek. A kukoricaföldeket harmadrészért művelték meg a lakosok, melyeket 1813 óta évente tavasszal osztották ki. Ebben az évben a tavaszi vetések alá március 27-én megkezdték a földek kiosztását, amely a kukoricaföldek kimérésével április végén fejeződött be. A földek kimérésénél előnybe helyezték azokat, akik az uradalomnak a kötelező munkaszolgáltatáson felül is dolgoztak. 1813 őszén például a nagyvenyimi juhakol tisztítására kirendelt venyimi és herczegfalvi lakosok mellé még pentelei és perkátai bérlők is csatlakoztak. A jószágkormányzó megjegyezte, hogy akik megjelentek a juhakolnál, azokat a jövő tavaszi földkimérés során előnyben kell részesíteni. A földek kimérését mindig megelőzte a földszfcmle, ahol az uradalom dirigens hivatalát mindig egy ispán képviselte. A földszemlén ott voltak még a földbírák is. Ezek az árendás földeket felvállaló személyek megbízottai voltak, mégpedig minden olyan helységből, ahol uradalmi árendások éltek. A földbírák a földszemle során lényegében felosztották a parcellákat, és a tulajdonképpeni kimérés során már nem lehetett helye a földdel kapcsolatos vitának. A földbírák feladata azonban ennél sokkal több volt. Ök tartották a kapcsolatot az uradalom központjával, képviselték az árendások érdekeit, de ők vetették ki a földek után járó munka- és terményszolgáltatást is.

40 Az uradalom a természeti szolgáltatásokat és a munka járandóságot is rendszeresen követelte. Ha az érintett árendás lakosság vagy a herczegfalvi jobbágyok a szolgáltatásokkal hátralékban maradtak, akkor azokat az uradalom kimutatta és ispánjain keresztül behajtotta. 1813 végén a kisvenyimi árendás zsellérek nem szolgáltak le 30 napot, azonkívül 241 csirkével és 208 db tojással is tartoztak. A nagyvenyimiek munkanapjaikból 128-at nem szolgáltak le, és 1025 csirkével, 1016 tojással maradtak adósak az uradalomnak. Az előszállásiak 71, a karácsonyszállásiak 24 úgynevezett szántónapszámmal voltak hátralékban/'

1 1813-ban az ispánok a kenderszöszt a herczegfalvi jobbágyoknak megfonásra kiadták. 1813 őszén, a szüret idején az elószállási uradalmi pincében még mindig 170 akó tavalyi bort (120 akó fehér, 50 akó vörös) tároltak. Az ez évi termés sem volt jelentéktelen, hiszen csak a dézsmabor volt 829 akó és 44 icce, az allodiális bor (az uradalom saját szőlőjében termett) pedig 151 akó volt. A dézsmaborok jelzik, hogy Előszállás határában levő hegyekben jelentős volt a szőlőtermelés: Bébiczhegyen 445, öreghegyen 182, Túzokhegyen 38 akó dézsmabort szedtek össze az uradalom emberei. A számtartó a jelentős bormennyiség ellenére 260 akót vásárolt 1813 no-