Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

így a kibontakozó zsellérmozgalom élére álltak. Amikor a tiszttartó le akarta őket fogatni, az egész puszta felbolydult, így a vezéreket nem tudták Fehérvárra vitetni. A nemesi vármegye közgyűlése azt határozta, hogy Sudárt és Molnárt a pandúrok hozzák a megyei börtönbe és botbüntetést kapjanak. A közgyűlési határozatban olvasható, hogy a két rebellisnek a börtönben történt élelmezését az uradalom vállalta.

30 1810. januárjában pedig a Győr vármegyei nagybaráti aratók amiatt tettek panaszt a vármegyénél, hogy aratórészüket Előszálláson az uradalom visszatartotta. Modrovich Ignác azonban az ügy békés megoldásáról értesítette a vármegyei hatóságot.

31 A termelési biztonság megteremtésére a direktorátus további erélyes intézkedéseket tett. Amikor a hercegfalvi majorban az egyik szénakazlat a pásztorok rendszeresen dézsmálták, és ezt a csőszök huzamosabb ideig nem tudták felfedezni, a csőszöket anyagilag tették a kárért felelőssé, majd testi fenyítést is kilátásba helyeztek. A szigorú rendszabályokat a majorcsőszök mellett kiterjesztették a pusztai csőszökre is. A csőszök azután hamarosan leleplezték a szénatolvajokat, akiket 38 forint kár megtérítésére köteleztek, az illetékes csőszöket pedig 12 pálcaütéssel büntették, hogy ezáltal is „ébresztessenek kötelességeknek teljesítésére".

32 A csőszöknek az uradalmi vagyon védelme szempontjából kiemelkedő szerepük volt. A tiszti széki ülésen úgy határoztak, hogy a csőszök, ha nem tudták a kár okozóját felderíteni, saját vagyonukból kötelesek azt megtéríteni. Ha egy bizonyos kár az uradalmat erősebben sújtotta, akkor az uradalomnak joga volt a csősz teljes vagyonát elkobozni. A csősznek éjszaka is őriznie kellett a reá bízott vagyont. Uradalmi utasítás szerint a csősznek kerülnie illett az összetűzéseket: „veréstől, mocskolódástól őrizkednie" kellett. Mindenütt fedjék fel a „gonosztevő szándékát és az uraságnak hű őrtállói legyenek. A szoros fenyíték legyen zabolájok; a legkevesebb hívségtelen restségjüket is az irgalmatlan és gyalázatos kicsapás fogja követni". 1814. augusztus 3-án, este 10 óra tájban az elószállási majorban egy 16 öles szénakazlat gyújtottak fel. A lángok a szénát felemésztették, s tetemes kár keletkezett. Az uradalom vezetői a gazdatiszteket megbízták, hogy a gyújtogatót fedezzék fel. A nyomravezetőnek az uradalom 100 forint jutalmat ígért.

33 Az uradalom a többi alkalmazottaival szemben a fenyítés eszközeit is felhasználta. Ez erkölcsi tekintetben dorgálástól a pálcaütésig terjedhetett. Ha anyagi kár érte az uradalmat, azt a kár okozójával megtéríttették. Gyakori eset volt, hogy az uradalmi kocsisok, akik árut szállítottak Zircre vagy Fehérvárra, útközben utasokat vettek fel a kocsira. Amennyiben ezt felfedte az uradalmi tiszt, a kocsist 25 pálcaütéssel büntették. Ugyancsak megcsapatás lett az osztályrésze az istállóban pipázó cselédnek, és akiket tolvajláson fogtak. A munkaerőgondok enyhítése érdekében az uradalom jobbágyfalu telepítését határozta el. Erre a dirigens hivatal legalkalmasabbnak Űjmajort tartotta. A telepítés 1811 elején megtörtént, és a falu Herczegfalva nevet kapta. 1811. április 9-én Előszálláson úriszéket tartottak, ahol az ez évben Herczegfalvára betelepedett jobbágyokkal és zsellérekkel az uradalom szerződésre lépett. Az uradalom a herczegfalviakkal ingyen munkaerőhöz jutott. Tudjuk, hogy területén jobbágy falu ez ideig nem lé-