Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

nak, valamint Thury Farkasnak adományozta. A birtokbaiktatást a kapornoki konvent végezte, ami 1575. július l-ig ment végbe. Ügy tűnik, a lakosság Előszálláson a 16. század hetvenes—nyolcvanas éveiben gyarapodott, hisz virágzó volt a juhtenyésztés és a szántóföldi termelés is eredményesnek mutatkozott. 1580-ban 5285 kile búza és 3750 kile kétszeres gabona termett.

10 A kenyérgabona mellett még lencse, borsó, kender, len termett az elószállási földeken, és a juhnyájak mellett méheket és sertésnyájakat is tartottak a gazdák. Legalábbis ezt a mennyiséget sikerült a török hatóságoknak összeírni. 1581-ben hatvan ház állott Előszálláson. (A szomszédos Karácsonyszálláson ugyancsak a lakosság gyarapodásának lehetett tanúja a török és a magyar földesúr: 1559-ben 44 ház állott a faluban, 1581-ben pedig már 55-öt számoltak össze.

11 A település neve ekkor Falu Alsó Szállás volt.) A 16—17. század fordulóján lezajlott törökellenes háború másfél évtizedig tartott. Ezek a hadjáratok egyébként egész vidékeket tettek néptelenné. Az elószállási lakosok a háború nagy terheit nem tudták elviselni, melyet a palotai kapitány, de a török urak is, rájuk kivetettek. Az előszállásiak Thury Benedekre, (majd Thury Farkasra) panaszkodtak, aki a pénzszolgáltatást a háború kitörésekor duplájára, majd néhány évvel később az eredeti összeg ötszörösére emelte fel. Az adózó lakosság ezért a faluból 1594-ben megszökött, de a Thuryak és a török urak tudta nélkül. A falu, Venyimmel és Karácsonyszállással együtt három évtizeden át pusztán állott; adózó lakói nem voltak. 1633-ban Előszálláson 15 ház már állott, melyekben a török hatalom oltalma alatt megtelepült balkáni népek éltek, akiknek lelki gondozását a földvári Szent Ilona apátság papjai láttak el. Az apátság már 1630. november 30-án birtokai közé sorolta Előszállás mellett még Karácsony szállást, Pázmánt és Kunfalut.

12 Ugyanakkor a Thury család továbbra is fenntartotta birtokjogát Előszállásra is. E korban a bizonytalan birtoklási viszonyokra igen jó példa az említett falvak esete a földvári apátsággal. Az idegen népelem lelki gondozása az egyébként ugyancsak balkáni eredetű, ill. Dalmáciából érkezett ferences szerzeteseket arra a lépésre késztette, hogy a területet szokásjog alapján az apátság számára kisajátítsák. Az idegen ajkú lakosok eleinte a Thury örökösök tulajdonjogáról nem kívántak tudomást venni. A betelepedett balkáni népeket rácoknak nevezték ebben az időben. Előszálláson a 17. század második harmadában már újra 60 ház állott, melyekben rác lakosság élt. Az adózásra kötelezett gazdák a török földesúrnak házankint 1 forintot fizettek, míg a kisházas lakóknak 50 dénár volt a fizetési kötelezettségük. Terményt is adniok kellett a török uraknak: ez bárány- és bortizedet jelentett. A török császárnak egyöszszegben 25 forint adót fizettek az előszállásiak, de a magyar földesúrnak is egyösszegű adót kellett kifizetni. Ez utóbbira adat nincs, de a szomszédos Karácsonyszállás magyar földesúrnak adandó adójából ez derül ki. (Itt 80 házban élő rác paraszt a „keresztény földesúrnak" évente 100 forintot fizetett.)

13 Elószállási határ igen termékeny volt a 17. század második felében: a földeken a kenyérgabona, borsó, lencse most is termett, a réteket kaszálták, majd legeltették, a szőlőhegyen közepes minőségű bort termeltek.