Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

ba került. A község képviselőtestületének működését felfüggesztették még 1946 folyamán és a Nemzeti Bizottság vette át (részben) a hatáskörét. Ennek elnöke 1947—1948-ban Almási Antal, aki egyben a községi pártszervezet titkára is.

178 Nem kívánjuk követni, sem bemutatni azokat a sűrű személyi változásokat, amelyek e felzaklatott községben a jegyzői, bírói és egyéb tisztségekben bekövetkeztek. A község történetében döntő jelentőségű esemény volt, hogy 1950. jan. 1-vel Érdhez csatolták Dióskerttelepet és Diósdligetet. Emiatt a község területe az 1486 holdnyi területe 1005 holdra, 572 ha-ra csökkent. A lakosság száma is megváltozott. Az elcsatolt területnek 1941-ben 1414 lakosa volt, több, mint az anyaközségnek. A mai Diósdnak 1941-ben 1083 lakosa volt, 1949-ben 1160 fő. Diósd fejlődésére érvényesek a fővárosok külső övezeteinek törvényszerűségei. Mi budapesti agglomerációról szoktunk beszélni. Ennek egyik alaptétele az agglomerációban levő települések lakosságszáma nagyobb mértékben növekszik, mint a magé, vagy a mögöttes országrészé. Így Diósd lakossága is szédületesen fejlődött. Már 1960-ban 1434, 1970-ben 2233 és 1980-ban 3304 fő volt Diósd lakó népessége.

179 A lakosság növekedésével párhuzamosan épültek a házak és a lakások. A népszámlálás idején 1149 lakást tartottak nyilván. Majdnem minden lakásban villanyvilágítás volt és 1060 lakásba a gáz bevezetését is tervezik. Demény János több mint két évtizedes (1957—1978) tanácselnöksége idején Diósd teljesen új arcot öltött. Hétvégi üdülőtelkek létesítése céljából több ütemben nagy arányú parcellázás folyt. Az üdülőtelkek és hétvégi házak száma ma 3000 körül jár. Nyaranta hétvégeken 10 000-nél több ember (lakos és üdülő) tartózkodik Diósdon. Már 1969-ben Üdülőtelepi Bizottság is alakult. Annyira beépült Diósd, hogy 1973 óta nincsen külterülete, ilyen értelemben az egyedüli község hazánkban, Székesfehérvár pedig az egyetlen külterület nélküli város. Épült iskola, könyvtár, több kilométernyi úthálózat, 1975-ben avatták a Felszabadulási Emlékművet. Fejlődött a Csapágygyár. A lakosok többsége az iparban dolgozik, az élethivatásszerű földművelők száma már 1969-ben is csak 38 fő volt. A község lakói 1980-ban 561 napilapot járatnak és 619 fő rendelkezik középiskolai végzettséggel. A közelmúltban szolgáltatóház épült és szebbnél szebb lakóházak, hétvégi házak épülnek szüntelen. Jelenleg 1983-ban kb. 1280 lakóház, illetőleg lakás ad otthont a diósdiaknak. Közülük 420 a lakótelepi lakások száma.

180 A dinamikus fejlődés tovább tart. FORRÁSOK: 1 Glaser Lajos: Fejér vármegye kialakulása. In: Fejér vármegye. Bp. 1937. 82. és 101. old. 2 Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles adatai Bp. 1938. 463. old. A továbbiakban: Bártfai Szabó 1938. 3 FmL. alispáni ált. ir. I. 1357/1946. A tényleges átcsatolás Diósd esetében 1946. február 14-én történt meg. 4 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1978. 180. old. 5 Magyar Értelmező Kéziszótár Bp. 1972. 232. old. és Bárczi—Benkő—Berrár: A magyar nyelv története. Szerk.: Benkő Loránd. Bp. 1978. 282. old. 6 Anonymus: Gesta Hungarorum. Pais Dezső fordítása. Helikon kiadása Bp. 1977. 121. old. 7 Képes Krónika. Geréb László fordítása. Magyar Helikon kiadása. Bp. 1971. 58.